Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Jakó János: Jósa András, az orvos

192 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) Szabolcs vármegye székhelyének Nagykállóból 1876-ban Nyíregyházára történő költözése néhány év múlva döntő változást eredményezett Jósa András életében is. 1884ben ünnepélyes küldöttség hívta meg a vármegye főorvosi székébe. Ugyanolyan megtiszteltetés érte, mint amilyenben csaknem 100 évvel azelőtt nagyapja, Jósa István részesült. A kérés elől nem lehetett kitérni, fájó szívvel vált meg az akkor már 84 ágyas kórházától. Bizalmas körökben gyakran mondogatta ekkor: „ledegradáltam önmagamat...". Hiszen abban az időben ez még nem volt kívánatos hivatal, az állategészségügy még mindig előbbre való volt az ember egészségügyénél, a megye főorvosának még mindig kötelessége volt az állategészségügyről is beszámolót tartania. Nyíregyházára kerülve gyorsan átlátta, hogy mit kell tennie. Bevezette a betegségi és halálozási statisztikát, hogy levonhassa belőle a tanulságokat. Hamar észrevette, hogy saját szavait idézve - „Szabolcsmegye a születések arányszámában első eminens, de halálozási arányszámokban a szamárpadon ül. " Átszervezte a halottkém lést, igyekezett megbízhatóbbá és objektívebbé tenni. Elérte, hogy a közigazgatás¡ bizottság a havonta beterjesztett Egészségügyi jelentéseket a Nyírvidék címü napilap hivatalos mellékleteként rendszeresen megjelentesse. Az 1890. évi decemberi havi jelentésében írta: „Idejét látom annak, hogy a gyakran megdöbbentő statisztikai adatokat nemcsak tudomásul vegyük, de azoknak alapján a közegészségügyi viszonyokban javítani is igyekezzünk! "

6 Ismerte a le nem csapolt vadvizes területeket, ismételten hangsúlyozta, hogy ezek a malária melegágyai. Elég sok - a fekete himlőtől való rettegés miatt - karról-karra oltott gyermeket látott, akiket nem egy esetben így fertőztek meg luesszel. Tíz év telt el, amíg egy 1896-os kongresszuson tartott előadása és az illetékeseknek benyújtott memoranduma nyomán a karról-karra történő oltást országszerte betiltották. Látta a gémeskutak vizéből ivó szomjazókat, a tífusz és a vérhas veszélyeztetettjeit. A jó ivóvíz biztosításáért is komolyan meg kellett harcolnia. Végre, kérésére a vármegye határozott: valamennyi községet fúrt kutak létesítésére kötelezték. A munka közben vízmintákat kért be a községektől, hogy lássa, a fúrással meg lehet-e állni, n¡ncsen-e a vízben szennyeződés, a megengedettnél több só, szerves anyag. Sokszor üzente, hogy „mélyebbre!" A gazdasági cselédek nyomorúságos elhelyezését tapasztalva javaslatot terjesztett elő, kötelezzenek minden nagybirtokost és nagybérlőt egészséges cselédlakások építésére. A vármegye meg is szavazta. A gyermekágyi láz sok tragédiát okozott abban az időben. Jósa András tudta, hogy ez a bábaasszonyok (ahogy emlegette, a „tudósasszonyok") tudatlanságának és tisztátalanságának a következménye. A bábaképző vizsgabizottság tagjaként az első teendőket illetően csak egy választ fogadott el: ,,megmosom a kezem szappannal, vízzel, szublimáttal, körmeimet fél óráig kefélem", s ha a jelölt itt elhallgatott, csóválta a fejét, de ha folytatta, hogy „még egyszer megmosom a kezem... ", akkor nyugodtan hozzájárult tudósasszonnyá avatásához. Munkájuk során minden adandó alkalommal rájuk parancsolt, hogy főzzék ki eszközeiket. S ha mégis felütötte a fejét az anyák réme, drákói szigorral elkobozta vétkes eszközeiket, és hosszú időre eltiltotta őket a gyakorlattól. Egészségügyi Kis Kátét kívánt szerkeszteni és az iskolában kötelező tantárggyá tenni. Benne a higiénia legelemibb szabályait mindjárt a vallás után tanítani. A tízparancsolat 6 Szabolcsvármegye közönségéhez tiszteletteljes jelentése Szabolcsvármegye alispánjának Szabolcsvármegye 1890. évi közigazgatásának állapotáról. Nyíregyháza, Piringer János könyvnyomdája, 1890.