Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Pataricza Dóra: Phlegón monstrumai - hermafroditák, nemváltoztatók és más csodalények Phlegón Csodálatos történetek című müvében

Pa ar icza D.: Phlegón monstrumai 165 szüleire.

8' Az ókorban - Arisztotelészt leszámítva - nem tettek korszakalkotó felfedezéseket, a Kr. u. 1-2. században élt Szóranosz

8

4 a Kr. e. 5-4. századi Platónhoz 3 hasonló módon (egyébként hibásan) állítja, hogy az újszülött végtagjait szorosan be kell pólyálni, nehogy az össze-visszamozgatástól torzzá, deformálttá váljanak.

8

6 Már az ókorban tisztában voltak az öröklés jelentőségével, és azzal, hogy beteg embertől származhat beteg utód. Plutarkhosz leírta, hogy a spártaiak nehezteltek, amikor a kistermetű Arkhidamosz királyuk hasonlóan kisméretű feleséget választott magának, nehogy frigyükből „királyok helyett királyocskák származzanak,"

8

7 A Hippokratész nevéhez fűződő gyűjteményekben a hosszúfejű törzs kialakulásáról elmélkedve így írt a szerző: „A mag ugyanis a test minden részéből ered, egészséges az egészséges, beteg a beteg részekből. Ha tehát a kopaszoktól kopaszak, a kék szemųektől kék szeműek, kañcsa itoktól kancsal gyermekek származnak, amint az többnyire történni szokott, és egyéb alaki sajátosságokkal hasonló a helyzet, mi akadálya van annak, hogy hosszú fejűtől hosszú fejű szülessék?"

,v

s Plinius is hasonlóképpen vélekedett: „Továbbá közismert, hogy egészséges szülőktől különféle torz gyermekek születnek, torzoktól pedig egészségesek; és hogy az ugyanazon a részen lévő torzulás, és bizonyos jelek, az anyajegyek és a hegek is átöröklődhetnek. A dákok karján lévő törzsi jegy a negyedik nemzedéknél is visszatér. "

,v

y Hippokratész ugyanakkor helyesen ismerte fel, hogy a terhesség alatti vérzés és a méh, valamint a medence nem megfelelő alakja, vagy sérülései szintén születési rendellenességekhez vezethetnek. Már ekkor felismerte, hogy a művi abortuszok, amelyet gyakran nem hozzáértő személy, vagy maga az anya próbált meg elvégezni, olyan elváltozásokat, hegesedéseket okozhatnak a méhben, amely a későbbiekben ott fejlődő magzatra károsak lehetnek. Más esetekben az abortusz ugyan nem következik be, de a beavatkozási kísérlet következtében a magzat sérülhetett és torzzá fejlődött."

0 A női betegségekről szóló könyvének 25. fejezetében (De mulierum affectibus) számos más tényezőt is felsorol, így pl. az anyát ért balesetek, a helytelenül kevés táplálék és a gyakori ájulások is okozhatnak magzati rendellenességeket.

9

1 Az ókorban szilárdan tartotta magát az elmélet, amely szerint jelentősége van annak, hogy a fogamzás pillanatában milyen hatás éri a spermát és magát az anyát. Tulajdonképpen a kromoszómahibák tanulmányozásának ókor¡ előzményeit is láthatjuk azokban az írásokban, amelyek rávilágítottak arra, hogy milyen fontos az apa életkora a fogamzás pillanatában: „A fiatalok párosodása a gyermeknemzés szempontjából káros; az élőlények minden fajában a nagyon fiatal szülők magzatai fejletlenek, és inkább nőstény születik tőlük, s alakra is kicsinyek; tehát szükségszerűen így van ez az embereknél is. Erre 8

3 Arisztotelész de Generatione Animalium 767b 5-7. x

4 Szóranosz Nőgyógyászat. 11.14. 8

5 Platón Törvények 7.789e 8

6 Garland, i.m. 145-146. 8

7 Plutarkhosz Moralia. lÐ 1-5. 8

8 Corpus Hippocraticum De aere, aquis et locis 14. (Ritoók Zsigmond ford ). Ld. még: Arisztotelész História Animalium 7.585b 30-7 T 8

9 Plinius Naturalis história VII. 10.50. (Kozma Laura ford.) Arisztotelész is több helyen írt az öröklés jelentőségéről, pl. História Animalium VII.585b 30-7 T; de Generatione Animalium 1.721 b 32-34; Politika 1.1254b 27-31. 9

0 Idézi: Berndorfer, i.m. (1961) 179. 9

1 Idézi: Berndorfer, i.m. (1961) 178-179.