Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Pataricza Dóra: Phlegón monstrumai - hermafroditák, nemváltoztatók és más csodalények Phlegón Csodálatos történetek című müvében

162 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) A veleszületett rendellenességgel világra jött újszülötteket általában kitették, gyakran azt követően, hogy egy pap vagy jós megvizsgálta őket. Az ókori világ egyik leghíresebb testi fogyatékosát, OidipuszX saját apja, Laiosz nyomoríttatta meg: átfúratta újszülött fia lábát, majd kitétette. Már az ókorban fontos szerepet töltött be a később eugenikának vagy eugenetikának elnevezett elmélet, amelynek célja az emberi fajnemesítés. Spártában a nem életképesnek tartott újszülötteket egy apothetai nevű helyre tették ki, erről Plutarkhosz írt részletesen.

6"

1 Akadt ellenpélda is Spártában, Agészilaosz fogyatékossága ellenére egészen a királyságig vitte: „Lábának bénaságát testi szépsége feledtette; fogyatékosságát könnyű szívvel s vidáman viselte el, sőt elsősorban saját maga tréfálkozott és gúnyolódott rajta. "

64 Azokban a városállamokban, ahol a katonaság különösen fontos szerepet töltött be, elsődleges cél volt a tökéletes utódok létrehozása. Más államokban ezt kevésbé tartották szem előtt. Athénban például soha nem hoztak olyan törvényt, amely előírta volna a beteg gyermekek kitételét.

6

5 Arisztotelész így írt Politika című müvében: „Az újszülöttek kitevéséről vagy fölneveléséről pedig úgy intézkedjék a törvény, hogy semmiféle korcsszülöttet nem szabad fölnevelni - viszont a gyermekek nagy száma miatt, ha a szokásrend azt úgyis megakadályozza, egyetlen újszülöttet sem szabad kitenni, mert hiszen ezek úgyis határt szabnak a túlságos szaporaságnak... "

6

ĥ A rómaiaknál a senatus, súlyosabb esetekben pedig a pontifex, a decemvir vagy a haruspex döntött a születési rendellenességgel világra jött gyermekek sorsáról és az elvégzendő tisztító szertartás(ok)ról is. A legtöbb esetben (vér nélküli) halálra ítélték a csecsemőt (pl. égetés, vízbefojtás), más esetben el kellett távolítani az adott területről.

6 Plutarkhosz egyik írásában olyan emberekről ír, akiket nem érdekelnek a festmények, a szobrok, vagy a megvehető szép fiúk és asszonyok, hanem az ún. szörnyek piacára járnak (xfiv TCÖV T£PÁTTÚV áyopüv), hogy különböző fogyatékosságokkal élő embereket láthassanak.

6

8 A szövegből nem derül ki, hogy a szörnyek piacán a testi fogyatékos embereket árulták-e, vagy pénzért cserébe mutogatták őket (ez utóbbi a valószínűbb),

6

9 de annyi bizonyos, hogy jó néhány torzszülött csecsemő felnőtt, és elég szomorú sors várt rájuk. Olyan gyermekekről lehet itt szó, akiknél a fogyatékosság nem látszott a születéskor (vakság, siketség, csípőficam stb.), vagy csak születés után szereztek maradandó testi sérülést. Az értelmi fogyatékosság, vagy a törpenövés szintén nem látszik születéskor.

7

0 Szóranosz részletesen leírta, hogy miképpen lehet megállapítani, hogy mely csecsemőket „érdemes" felnevelni: csak azokat az újszülötteket, akiknek minden szerve, végtagja és érzékszerve tökéletesen működik, és a testnyílásaik tökéletesen átjárhatók. Fontos, hogy az újszülöttek végtagjait be lehessen hajlítani, és hogy reagáljanak a külső ingerekre.

7

1 6

3 Plutarkhosz Lükurgos: XVI. 1-2. (Mátĥé Elek lord.) 6

4 Plutarkhosz Agészilaosz 1.2. 6

5 Garland, i m. 15. 6

6 Arisztotelész Politika 7.1135b. (Szabó Miklós ford.) 6

7 Alléiÿ, i.m. 149-151. r,í

! Plutarkhosz De curiositate 10. fi<

J Egyes elképzelések szerint éppen erről a mutogatásról (monstrare) kapták nevüket a súlyosan fogyatékosok {monstrum). (Berndorfer, i.m. (1960) 103.) 7

0 Garland, i.m. 13. 7

1 Szóranosz Nőgyógyászat II.6.5