Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Pataricza Dóra: Phlegón monstrumai - hermafroditák, nemváltoztatók és más csodalények Phlegón Csodálatos történetek című müvében

Pa ar icza D.: Phlegón monstrumai 161 Mind a görögben, mind a latinban ezek a szavak egyúttal az isteni jóslatot is jelentik. A rendellenességgel született gyeñr»ekek esetében ez a két jelentés egybefolyt, és az abnormitást egyfajta isteni jelként, büntetésként fogták fel, vagy valami eljövendő baj jeleként. Ez az elképzelés egyébként egészen a 19. századig tartotta magát, és csak ekkor bizonyították be tudományos módszerekkel, hogy a veleszületett rendellenességeket nem emberfeletti erők okozzák."'

5 Ugyanakkor fontos felhívni a figyelmet arra, hogy amikor bármiféle csodás jelenségről beszélünk - akár az ókorban, akár manapság - számba kell venni a szenzációhajhászás és a pletyka jelentőségét, amely akár egy egyszerű ajakhasadásos esetet is borzalmas szörnyszülött megjelenésére nagyít fel.

5

6 A rómaiak a születési rendellenességgel világra jött gyermekeket minden esetben emberi lénynek tartották, bármennyire is súlyos volt a fogyatékosság, a szerzők a pųer vagy puella kifejezést használták. A mezopotámiaiakkal ellentétben a rómaiaknál a koraszülöttek vagy a vetélés után látott embriók nem számítottak csodának, ahogy a megszületés módja 57 sem. Phlegónnal ellentétben Livius és Julius Obsequens a legteljesebb diszkrécióval írta le a prodigiumok születését, a társadalmi háttérről csak annyit említenek, hogy rabszolganőtől vagy szabad asszonytól született-e a gyermek és a rendellenességet sem nevezik meg. Ezzel minden bizonnyal az lehetett a céljuk, hogy ne derülhessen ki, hogy pontosan hol és kinél született meg a csecsemő, ugyanis az nagy szerencsétlenséget jelentett a család számára, ezért mindenkinek az érdekében állt, hogy névtelenségben maradhassanak. Az értelmi fogyatékos és a valamelyik érzékszervükben károsodott gyermekek nem számítottak csodának, inkább betegnek tekintették őket. Érdekes módon a görögök az óriástermetü emberi fajt, a kentaurokat, a szatírokat és a többi ehhez hasonló lényt nem a fenti kategóriába sorolták. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a görög felfogás szerint a terasz egy olyan lény, amely nem hasonlít a szüleire, következésképpen isteni áldásnak tartották, ha egy asszony a szülőkre (fiú esetében a férjre) hasonlító utódot szült.

5

8 Ilyen értelemben véve az óriás emberi faj szülöttei nem teraszok voltak, mivel hasonlítottak óriás szüleikre, a hermafroditák viszont annak számítottak. A görög-római irodalomból több mint 79 fejlődési rendellenességgel született gyermek esete ismert (pontos számot nem lehet megadni, ugyanis Cassiits Dio nem ad meg adatokat).

5

9 Hansen

6

0 szerint elképzelhető, hogy Empedoklész

b

¦ többek között a torzszülöttekre utalt fejlődés-elméletében, amiben a különböző abnormális lények fontos szerepet töltenek be. Empedoklész feltevése szerint a kozmogónia során az első stádiumban magányos testrészek vándoroltak, és a kölcsönös keveredés alkalmát keresték, majd a végtagok egyesültek, általában nem megfelelő módon, végül csak a szaporodásra képes élőlények maradtak fent.

6

2 5

5 Hansen, i.m. 148-149. *'Bemdorfer, i.m. (1960) 113. 5

7 Alléiÿ, i.m. 135. 5

K Hésziodosz Munkák és napok 235. 5

9 Alléiÿ, i.m. 139. 6

0 Hansen, i.m. 149. 6

1 Empedoklész, fr. 57-61. 6

2 Kirk, G. S. - Raven, J. E. - Sçĥofie đ, M.: A preszókratikus filozófusok. Budapest, Atlantisz Könyvkiadó 1998. 437.