Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Dörnyei Sándor: „A közjó iránt példás buzgóságú" Cseresnyés Sándor
136 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) Ahogy az előszóban elmondta, egyetemi tanulmányai alatt egyik tudós tanárától hallotta a „panaszt", hogy „az emberi test akármely részeinek nyavalyái is nincsenek annyira mellőzve, mint a füleké." Ez a kijelentés megmaradt emlékezetében, s hamarosan rájött, hogy valóban „magyar kiegészített fül tudományunk, mely annak bontzoló, épségĥe i, kór vagy nyavalygás be i rövid summáját a gyógyító móddal, egy kötetben magában foglalná, tudtomra nintsen." Ez ösztönözte a munkára, s annak eredményét: „ezen zsenge gyűjteményt, tudós Kalauzaim több, kevesebb alap vonaljai után ... közre bocsátani bátorkodjam." A könyv megjelenésének az előzményeiről Tolđÿnak írott, már idézett, 1831. július 19-i leveléből ismerhetünk meg érdekes részleteket. Azt írta ugyanis, hogy „könyvemnek nyomta lanul heverni káros, és ez egy kedvetlenítő ága ezen vidéken való késedelmemnek." Egykori évfolyamtársát, Csausz Mártont, 8 4 az orvosi kar dékánját kérte meg, hogy alkudjon meg Károlyi Istvánnᦠvagy egy másik nyomdásszal 600 példány elkészítésére, „ha Dr. Gebhárd Ur* 3 censuráját meghaladta irományom." A kivitelt illetően csak a szép papírt és a jól olvasható betűket, vagyis a „csinos formátumot" jelölte meg. Toldyt viszont arra kérte, hogy helyesírás és központozás szempontjából javítsa a szöveget. Nagyon örülne persze, ha a Pesti Tudós Társaság vállalná a kiadást. Vagy Csausz nem teljesítette kérését, vagy más ok hiúsította meg a pesti megjelenést, mindenesetre Cseresnyés a horgosi járványorvosi munka után visszatért családjához Veszprémbe, s az ottani nyomdásszal készíttette el a könyvet már 1832-ben. A könyv előszavában említett „kalauzok", vagyis irodalmi forrásmúvek ismertetésével kezdődik a kötet. Az időrendben felsorakoztatott 34 mű Franciscus De La Boe Sylvius XVII. századi kézikönyvével 8 6 kezdődik, és Bugá nak a Hempel-fé¦e bonctan fordításával 87 fejeződik be. A felsorolt forrásművek mintegy fele kifejezetten a füllel és/vagy a hallással foglalkozik. A többi összefoglaló anatómiai, élettani, kórtani-terápiás munka, Cseresnyés azonban itt is pontos lapszámmal jelöli meg a tárgyába vágó fejezetet. Fazekas Arpácf 8 megszámolta, hogy Cseresnyés Sándor a szövegben még további 84 külföldi szerző nevét említi, egy részük esetében hivatkozik a megjelent munkájukra is. A későbbi méltatok (Krepuska, Kelemen) kiemelik, hogy az irodalomjegyzékben szerepel a 19. század első évtizedeinek két legfontosabb „alapműve": John Cunningham Saunders (1773-18ÍO) 8 9 és Jean Mare Casparđ Itard (1775-1828) 9 0 könyve. Az utóbbinak a német fordítását említi Cseresnyés. 9 1 Joggal feltételezhetjük, hogy Cseresnyés a kor szokása szerint jórészt másodkézből is vett adatokat, nem volt a kezében mind a 34 felsorolt mű. De nem is kellett minden esetben az eredetit forgatnia, hiszen Va salva, Willis, Boerhave, Cotumnus felfedezései, megállapításai mindegyik későbbi kézikönyvben szerepelnek. Cseresnyés nem követte szolgaian 8 4 Csausz Márton (1796-1860) 1830 és 1834 között az orvosi kar dékánja, 1834-től az anatómia professzora. Orvosi diplomáját 1820-ban szerezte Pesten, így négy évig Cseresnyés évfolyamtársa volt. 8 5 Gebhardt Ferenc (1791-1869) 1821-től a belbetegségek kór- és gyógytanának professzora a pesti egyetem. 8 6 Opera medica. Genevae 1681. Ehhez a műhöz a magyar Karcagújszállási Márton készítette a tárgymutatót. 8 7 Herñpel, Adolph Friedrich: Az egészséges emberi test boncztudományának alapvonalai. Ford. és boncztudományi szótárral ellátta Bugát Pál. Pesten, 1828. 8 8 Fazekas Árpád: Uj adatok ... lásd a 2. jegyzetet 175. '' The anatomy and diseases of the ear. London, 1 806. Traité des maladies de I 'oreille et de I 'audition. Paris, 1821. Die Krankenheiten des Ohres und des Gehörs. Weimar, 1822.
