Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Dörnyei Sándor: „A közjó iránt példás buzgóságú" Cseresnyés Sándor

A KÖZJÓ IRÁNT PÉLDÁS BUZGÓSÁGÚ CSERESNYÉS SÁNDOR DÖRNYEI SÁNDOR Cseresnyés Sándor neve orvostörténetiinkben főként az első magyar nyelvű fülészeti könyv szerzőjeként ismeretes, elszórtan viszont igen sokfelé emlegetik. Elete során a Szabolcs megyei kis faluból indulva Sárospatakon, Eperjesen, Nagyfalun, Pesten, Bécsen, Somogyon, Makón, Szegeden, Horgoson, Pápán át vitte útja. Végül Veszprémben fejezte be pályafutását. A fenti helyeken töltött hosszabb-rövidebb idő mindig bővítette ismereteit, gazdagította tapasztalatait, fordulatot hozott személyes sorsában. Nem emelkedett a korszak legkiválóbb orvosai sorába, de munkásságát kortársai is becsülték, ezért érdemes életét és tevékenységét szélesebben feltárni. Az orvostörténeti irodalomban fülészeti könyvének méltatásán kívül Kapronczay Károly rövid életrajzi összefoglalása,

1 majd ennek nyomán Fazekas Árpád már kissé részletesebb közleményei tartalmazzák a legtöbb adatot Cseresnyés Sándor életéről és munkáiról.

2 Őket folytató kutatásaink sok új részletet hoztak felszínre, számos tévedést, félreértést sikerült helyreigazítani. Származása, családja A felsőőr¡ és szentgyörgy völgyi Cseresnyés család első ismert őse János volt, aki az Országos Levéltár adatbázisa szerint 1498-ban II. Ulászló királytól kapta a nemességet. Cseresnyés Balázst, aki 1560-ban homo regiusként szerepelt, a nemességet megújító és ¡gazoló későbbi oklevelek említik.

3 A család a további századok során az ősi birtok elaprózódása, majd elvesztése következtében a Dunántúl különböző részeibe, főleg Vas, Zala és Veszprém megye területére szóródott szét. A 18. századi nemes¡ összeírásokban nevük sokfelé felbukkan. Cseresnyés Sándor közvetlen ősei közül nagyapja, Cseresnyés I. Sámuel 1754-ben Zalából Veszprém városába költözött. A református család számára az lett volna a legkézenfekvőbb, hogy fiát, II. Sámuelt a pápai kollégiumba küldjék iskolázásra. A pápai kollégiumot azonban 1752-ben elűzték, s Adásztevelen csak az alsóbb osztályok fenntartására adó' Kapronczay Károly: Szabolcsiak a pesti egyetem orvosi karán a 19. században. Szatmári Szemle 1980. 73-78. 2 Fazekas Árpád: 150 éves orvosi könyv, Dr. Cseresnyés Sándor 1786-1854. Kelet-Magyarország 1982. 237.sz.10. - Uö: Új adatok Cseresnyés Sándor életéhez. Comm.de Hist. Ar is Med. 115-116. (1986) 171 -177. 1 Barna János - Sümegĥÿ Dezső: Nemes családok Csanád vármegyében. Makó, 1913. 34-35.