Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Simon Katalin: A pesti egyetem Orvosi Kara a reformkorban (1825-1848)

SEBÉSZKÉPZÉS A PESTI EGYETEM ORVOSI KARÁN A REFORMKORBAN SIMON KATALIN Változás és állandóság. Az oktatási rendszer és annak változtatását célzó reformtervezetek A reformkorban egyre inkább felszínre kerültek a kar életét, és a tudományos fejlődést máiévtizedek óta megnehezítő körülmények. A fakultás többször — sikertelen — kísérletet tett arra, hogy a már alapításakor korszerűtlennek számító kórházat „lecserélje", azaz megszerezze és egyetemi kórházzá alakítsa a Pest város által működtetett Rókus Kórházat. Az egymástól elkülönülő, egyre inkább elavulttá váló orvosdoktori és sebészmesteri képzés problémája is többször felmerült az időszakban, egyelőre megoldás helyett csak egymástól gyakran teljesen eltérő javaslatokkal. A tudományos élet megélénkülését jelzik a korban az egyetem mellett megalakuló, annak egykori hallgatóiból kikerülő egyesületek, valamint az első, magyar nyelvű orvostudományi folyóiratok. Egyre többen kezdeményezték a magyarországi gyógyítás modernizációját, azaz az orvosi kar mellett egyre több speciális intézmény alakult ki. Habár nem tartoztak jogilag az egyetem hatáskörébe, mégis, az orvosi ismeretek korabeli, magyarországi fejlődésében betöltött szerepük miatt szükségszerűnek tartjuk megemlítésüket. Az 1825. évi országgyűlésen Arad vármegye sürgette a pesti egyetem Bécstől való függetlenedését. Az 1827. évi VIII. törvénycikk eredményeként reformokat kidolgozó bizottságok alakultak, többek között az oktatásügyi albizottság. Az egészségügyi oktatásra vonatkozó tervezetet Lenhossék Mihály, az ország főorvosa és az orvosi kar igazgatója állította öszsze. Lenhossék szerint az asszisztensek számát csökkenteni kellene, és csak azokon a tanszékeken meghagyni, ahol valóban szükségesek, így például az elméleti és gyakorlati sebészet, a szülészet, a sebészeknek rendelt belgyógyászat tanszéke és az állatorvostan részére. Ugyanakkor növelné bizonyos tantárgyak jelentőségét, úgymint a szülészet, szemészet vagy az állatorvoslás.

1 Lenhossék felhívta a figyelmet a sebészképzés ellentmondásosságaira is. Maga az 1810. évi tanulmányi rend óta életben lévő képzési rendszer is elavult volt, hiszen túl könnyen vettek fel és adtak diplomát az azt hallgatóknak - és nem csak Pesten, hanem a Habsburg Birodalom többi egyetemén és lyceumában is. Ennek következménye Lenhossék szerint túltermelés lett, az egyetemről kikerülő sebészek nem nagyon találtak maguknak diplomájuk szerinti munkát, és elzüllöttek, miközben a sebészképzés „temérdek embert vont 1 Győry Tibor: Az orvostudományi kar története 1770-1935. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Történetein, kötet.Budapest. 1936. (a továbbiakban GYŐRY, 1936 )381-386.