Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Varjassy Péter: Hunyadi Mátyás uralkodásának hazai orvostörténeti emlékei

76 Comm. de //ist. Artis Med. 206- 209 (2009) lábán, hordszéken kellett magát vitetnie. 1489 novemberében és decemberében láz is gyötörte, Bonfini szerint „harmadnapos hideg rázta". Betegsége mellett családi problémák, ezzel összefüggésben a trónutódlás kérdése, egyben az ország jövőbeni sorsa is komoly aggodalmat jelentettek számára. Aragóniai Beatrix ugyanis meddőnek bizonyult, s ezen itáliai orvosai sem tudtak segíteni. Ez Magyarország jövője miatt is súlyos következménnyel járt. Nem volt ugyanis elfogadott, törvényes trónörökös, mivel Mátyás mindkét házassága gyermektelen maradt. Hunyadi Mátyás számára a Budavári Nagyboldogasszony-templom rossz ómennek bizonyult, hiszen mindkét fényes esküvőjét ott kötötte. Mátyásnak bizonyosan nem voltak fertilitási problémái, 1473-ban született meg házasságon kívüli kapcsolatából fia, Corvin János, akit Mátyás az utódának szánt. János herceg anyja a király által nagyon szeretett, steini születésű Edelpeck Borhála volt. Emberileg érthető, hogy Beatrix gyűlölte mindkettőjüket. A féltékenység mellett azonban főként az motiválhatta cselekedeteit, hogy saját maga számára kívánta biztosítani a trónutódlást. Nemcsak Beatrixra, hanem a reneszánsz babonában, okkultizmusban hivő szemléletére is jellemző az 1489 őszén, Budán kirobbant udvari botrány. A források szerint Beatrix a meddőségéért Borbálát vádolta, szerinte miatta nem esett teherbe, mivel az megrontotta, megátkozta őt. A királynő a pápai legátusnál el akarta érni, hogy emiatt Borbálát sújtsa egyházi kiközösítés. A boszorkányság vádjába csomagolt családi perpatvar végül ,,királynéi könnyekig és atyai tettlegességig fajult". (RITOOKNE 2002) A már nagybeteg, habitusánál fogva is indulatos, s mint utólag tudhatjuk, vérnyomáskiugrásra hajlamos uralkodó egészségi állapotát ezek az események tovább ronthatták. Mátyás állapota az ősz folyamán fokozatosan rosszabbodott. „A jósok és csillagászok novembert és decembert aggasztónak mondták. Nem is ok nélkül, mert e hónapokban harmadnapos hideg rázta." December végén Bécsbe utazott, ahogyan Bonfmi írta, „mintegy halálveszedelemtől menekülve." Itt „betegsége naponként súlyosbodott, s nagyon elgyengült. " A király 1490. április negyedikén, virágvasárnap rosszul lett, „gyengeség vett erőt rajta; belső szobáiba vonult vissza". Fügét hozatott magának, hogy éhségét csillapítsa, ez azonban romlott volt. Mátyást „ úgy felháborította az ostoba kiszolgálás, hogy haragra lobbant". Az esemény tragikusra fordult. Bonfini hiteles leírása szerint: „Azt mondja, feje szédül, szeme homályosodik. Hálószobájába viteti magát. Ekkor hirtelen szélütés éri. " A szemtanúk azt látták, hogy „a királyt nagy testi fájdalmak gyötrik, s a súlyos betegség megfosztotta beszélőkészségétől. Csak azt kiáltozta: jaj, jaj' és 'Jézus!' Más szót nem tudott kimondani. " Az életveszélyben lévő uralkodóhoz senki sem mert nyúlni, még orvosa(i) sem, egyedül a királyné. Beatrix a király „összeszorított száját erővel felnyitja és valami éltető orvosságot önt bele. Most fülét, ujját, haját húzogatja, hogy magához térjen. Majd elkötözi karját, kezét, lábát, ahogy szokták ily veszedelemben. Majd fülébe kiáltoz, felnyitja kifordult szemét. Fáradhatatlanul mindent megtesz, amire a szeretet kötelez. Tanácsot kér az orvosoktól, kérleli őket, akik a súlyos betegség láttán megrettentek. A király pedig mindinkább növekvő fájdalmában nyög, ordít, mint az oroszlán; magával a halállal küzd. ... Egész éjjel hatalmasan fel-felbődült. Hajnalra végül elült szörnyű fájdalma; néhány órára elnyomta ugyan az álom, de az is nyugtalan volt. ...Az egész napot álmatlanul töltötte, némán, hanyatt fekve. Merően nézett egyesekre... Többször erőlködött, hogy beszéljen, de nem tudta a szavakat kimondani. ... Mikor a király visszaesett halálos kábulatába, a királyné a már megkísérelt módokhoz folyamodott: újra elköti tagjait, szájába orvosságot önt, fülébe lehel, s min-