Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Varjassy Péter: Hunyadi Mátyás uralkodásának hazai orvostörténeti emlékei
70 Com m. de //ist. Artis Med. 206- 209 (2009) Hazatérése után betegsége kiújult. 1464-ben írta a Mikor a táborban megbetegedett című elégiáját, valószínűen a boszniai Zvornik vára ostromakor. A kényszerűen harcba szállt költő részletesen megírta saját testi gyötrelmeit is. Visszatérően jelentkező lázait, hurutos panaszait szemléletesen, művészi erővel és talán orvosi ismereteket sejtetően vetette papírra: „ Más rémit: ártalmas láz fene lángja emészt el, kardnál metszőbb tűz marja, fogyasztja tiidőm ". ,, Senkise sajtolt még gyógyírt a növény-gyökerekből, senkise gyűjtött még gyógyerejű füveket; Sebre kenőcsöt nem kentek, nem vágta ki akkor hozzáértő kéz még a lobos kelevényt... " ,, írok, s érzem közben a lázrohamot közeledni, dermesztő fagya már terjed a tagjaimon. Kékül már ajakam, híg nedv csöpög orrlyukaimból, és hallom vacogón összeverődni fogam. Ujjbegyeim s lábujjaim is már eljegesedtek olykor szinte megáll, majd szaporáz iiterem. Födjétek, szolgák remegő lestem takarókkal, bár azokat később sorra a földre dobom, Mert már szinte kigyúlok a hőtől, mint az a fáklya, mely kénhez közelit, s lángja magasra lobog. Es ez a lopva növekvő láng nem húny ki azonnal, mint az a másik, amely falja a száraz avart; Ez makacsul pusztít idebenn nyomorult kebelemben: \idd a meleg takarót, vidd a pokolba fiú! Mely isten zúdítja reám, ó A et na a lávád? tán ereimben forr lánghabod, ó, Phlegeton? Jaj nekem! égek! Látogatóm, adj hűs vizet innom, tengert árassz rám oltani lángjaimat! Pactolus, Hermus, Tajo, ma aranyporotoknál egy korty hűs folyadék százszor előbbrevaló. Nessusnak vértől csepegő ingével a testén Herkules égett igy egykor az Oyta hegyén. ..." (ford.: Kálnoky László) Említésre méltó, hogy míg elsőnek idézett versében tüdőbaja kezelésében a gyógyforrás vizét említette, most aranykezelésről is szól, folyókból aranymosással nyerhető 'aranypor'ról tesz említést. A reneszánsz medicinában az arany mintegy egyetemes panacea volt, emellett a hosszú életet is biztosította. Mátyásnak is küldött a firenzei Marsilius Ficinus egy hosszú receptet az iható aranyvízről (aurum potabile). Az arany általános roborálóként, erősítőszerként volt használatos a későbbi századokban is.
