Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány
6 Con im. de //ist. Artis Med. 206—209 (2009) irányzatot képviselt az olasz orvostörténetirás is: Salvcitore de Renzi (1800-1872), Francesco Puccinotti (1794-1872) és Alfonso Corradi /1833-1892/ az ókori és az itáliai orvostörténelem feltárásán kívül főleg a keresztény gyógyító kultúrát vizsgálta. A francia és az olasz orvostörténetirás inkább az előbbi területen éreztette hatását." Kelet-Európa orvostörténeti kutatásaira leginkább a német orvostörténetirás gyakorolt jelentős hatást. A módszeres feltárás elsőnek a göttingeni egyetemen honosodott meg, főleg Eugen Baldinger és Friedrich Osiander jóvoltából, de a 18-19. század fordulóján csaknem minden német egyetemen foglalkoztak orvostörténelemmel. A német iskolára a pragmatikus feldolgozási mód, a történet, a didaktikai és a pedagógiai elvek együttes érvényesülése a jellemző, amely a leghatásosabbnak bizonyult az oktatásban. Ennek nyomán születtek meg a kor legkiválóbb összefoglaló munkái az 1820-as évektől. A hallei Kurt Sprengel (17651833) öt kötetben ( Versuch einer pragmatischen Geschichte der Arzneykunde) kísérte végig az orvostudomány fejlődését, amelynek értékét nem csökkentette a szerző elfogultsága a vitalizmussal kapcsolatban. Az orvostörténelem művelésének valóságos fellegvárai alakultak ki Halléban, Berlinben, Jénában és Lipcsében Karl Hecker (1796-1861), August Hirsch (1817-1872), Ludwig Choulant (1791-1861), Karl August Wunderlich (1801-1878) és Heinrich Haeser (1811-1884) munkássága nyomán. Ok részben összefoglaló munkák megírásával, részben forráskiadásokkal és az oktatás megszervezésével megalapozták az orvostörténelem kutatását és az orvostörténelem oktatását a német területen, valamint irányt mutattak az orvoslás emlékeinek további feltárásához. A német iskola hatására kezdődött el a bécsi egyetemen is az orvostörténelem kutatása, később az oktatása, amelynek nagy egyéniségei Theodor Puschman (1844-1899) és Robert Törply (1856-1947) voltak. 3 A német orvostörténeti iskola - részben ide sorolható a bécsi is - teremtette meg az orvostörténetirás első folyóiratát: 1790-ben Nürnbergben kiadták az Archiv für Geschichte der Arzneykunde c. lapot, majd Kurt Sprengel szerkesztette a Beiträge zur Geschichte der Arzneywissenschaft c. szaklapot, majd ezek megszűnése után indult meg Breslauban a Janus szerkesztése és kiadása. A német területhez fűződik egyébként az első orvostörténeti társaság megalakulása (1901) is, amit követett a francia (1907), az észak-amerikai (Charak Club, 1908), majd az olasz (1907) nemzeti társaságok létrejötte. Az első világháború után Párizsban alapították meg a Nemzetközi Orvostörténeti Társaságot (1919), amelyek ösztönző hatást gyakoroltak számos európai és tengerentúli országban az orvostörténeti társaságok megszervezésére. 4 Annak ellenére, hogy az orvostörténelmi tárgyú összefoglaló munkák a 18. századtól láttak napvilágot rendszeresen nyomtatásban és kialakultak az orvostörténelem központjai, Pazzini, Adalberte: Saggi critici di storia delta medicina. Vol.l-2. Roma, Istiluto di Storia della Medicina deli" Univ. di Roma, 1959-1965.; Kapronczay Károly: Die Anfänge einer medizinischen Historiographie in Ungarn. In.: Die Entwicklung des medizinhistorischen Unterrichts. Halle /Saale, Martin-Luther-Universität HalleWittenberg. 1982.218-224.; Kapronczay Károly: Orvostörténelem Magyarországon. In: /I múlt magyar orvostörténészei. Piliscsaba-Bp.. MATI-SOMK1., 2002.15-28.; Kapronczay Károly: Az orvostörténelem Magyarországon. Egy szaktudomány hőskora. Comm. de Hist.Artis Med.. 113-114 /1986/47-60. Völker. Arina: Medizinhistorischer Unterricht in der Gründungsepoche der Universität Halle. In. Die Entwicklung des medizinhistorisches Unterricht. Halle/Saale, Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg 1982, 65-73.; Lcsky, Erna: Geschichte der Medizin, In.: Erna Lesky: Die wiener medizinische Schule. Wien, 61 7-631. : Erna Eesky: Das Institut für Geschichte der Medizin der Universität Wien. Wiener Medizinische Wochenschrift. 1976. .Ig. 126. Nr. 23.335-337. 4 Seyda, Bronislavv: Dzieje medycyny w zarysie. Warszawa, PZWL, 1973. 3-10.
