Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Varjassy Péter: Hunyadi Mátyás uralkodásának hazai orvostörténeti emlékei
68 Comm. de //ist. Artis Med. 206- 209 (2009) csillagvizsgálóiban pedig kutatott, dolgozott. 1469-ben, Esztergomban írta az asztrológusok számításaihoz mintegy kétszáz éven keresztül használt híres művét, a Tabulae directionom profectionumque in nativitatibus multum utiles (Az irányok és eredetek táblái, melyek a születéseknél nagyon hasznosak) címűt. Elkészítésében közreműködött a lengyel származású llkus Márton (Marcin Bylica z Olkusza) pap, orvos, asztrológus, a budai Nagyboldogasszony-templom akkori plébánosa. Mátyás király, reneszánsz neveltetésének köszönhetően nemcsak hitt, hanem jártas is volt az asztrológiában, de emellett a fiziognómiában is. Galeotto és Bonfini szerint is mestere volt ennek az okkult tudománynak, az emberek jellemét és tulajdonságait külsejük alapján igen jól meg tudta ítélni. Ezen tudása a későbbi századokban is ismeretes volt. Reizinger, Arisztotelész Physiognomicorum liber című könyvének hazai, 1716-os kiadásában írja, hogy a korabeli sziléziai évkönyvek tanúsítása szerint „ Matthias Corvinus, Magyarország királya... olyan eszesen ítélte meg az emberek jellemét az arc vonásainak első megtekintésből, hogy az vetélytársaiban a mágia gyanúját keltette, neki magának pedig főképpen szerencsés és dicsőséges kormányzást szült. " (SZATHMARY é.n., RIEZINGER 1716) Az Academia Istropolitana, Vitéz János és Janus Pannonius Nemcsak a hazai kultúrhistória, hanem az orvostudomány szempontjából is fontos esemény volt, hogy a pozsonyi egyetem megkezdte működését Mátyás uralkodása alatt. 1467 őszén kezdődött meg az egyetemi oktatás. Az egyetem megalapítása és megszervezése főképpen Vitéz János pártfogásának és nagyvonalú támogatásának volt köszönhető. Kiváló professzorokkal látta el az intézményt. Az Academia Istropolitana orvosprofesszorának csak a nevét ismerjük, ő volt Péter mester, magister Petrus. Sajnos, az egyetem csak igen rövid ideig virágzott, addig, amíg Vitéz kegyvesztett nem lett. Halála után, 1472-ben lényegében megszűnt a tanítás. Harmadik hazai egyetemünk hivatalosan azonban csak 1490-ben, Mátyás király halálakor fejezte be működését. (KUBINYI 2007) Úgy tűnik, Vitéz János kegyvesztetté válása után Mátyás közömbössé vált az intézmény sorsa iránt. Vitéz bukásának van egy kevéssé ismert, orvosi vonatkozással is bíró része. Mátyás személyiségét az is jellemezte, hogy olykor igen indulatos és hirtelen haragú tudott lenni. Az alábbi ominózus esemény az 1470. év végén történhetett. A szász választófejedelem követének egyik jelentése szól a király és az esztergomi érsek, Vitéz János (1408-1472) közötti, tettlegességig fajult vitáról. Az uralkodó 1470 novemberében ismét meg kívánta adóztatni a nemességet, sőt pápai engedéllyel az egyházat is. Ez ellen nagy felzúdulás támadt. Mátyás ugyanis, európai mértékben is hatalmas jövedelmei ellenére, állandó pénzhiányban szenvedett, mert folyamatos háborúi igen sok pénzt emésztettek fel. Vitéz János, aki Mátyás nevelője, majd bizalmas kancellárja volt, erőteljesen tolmácsolta a rendek és a maga (az ő anyagi érdekeit is sérelem érte) tiltakozását. „Mátyás mintegy kételkedve azon, csakugyan jól értette-e Vitéz Jánosnak szavait, azon kérdést intézte hozzá, vájjon valóban a rendek véleménye az, amit előadott és nem kap-e más választ? Az érsek kemény hangon megerősíté a mondottakat. Ekkor Mátyás felháborodásában, szenvedélye által elragadva, kezét emelte az érsekre, arculütötte az ország legelső f őpapját, hogy ettől menten három foga kirepült. Királyi foghúzás volt". (SALAMON 1944) Ez az esemény az egész ország további sorsára, valamint a hazai egyetemi oktatásra nézve is súlyos következményekkel járt. Az arculcsapás is nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz,
