Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Józsa László: Fogápolás, fogbetegségek és fogászati beavatkozások az ókorban
44 Co nim. de //ist. Artis Med. 206—209 (2009) Fogápolás A száj és fogazat ápolása több ezer éves múltra tekint vissza (FISCHMAN 2000). Az egyiptomiak „találták fel" a fogkefét (SMITH 2000), előbb csak az uralkodóház tagjai használták, de hamarosan divatba jött a fogak tisztogatása, fapálcára erősített vászondarabbal. A X. dinasztia idején (Kr.e. 2000 körül) állati szőrből és gyökérrostokból készült a fogkefe (GALLINA 1976, GOLDING 1982). Kezdetben vízzel és fogkefével, később fogporral tisztogatták fogaikat. Indiában Kr..e. 1400 körül jelent meg a fogkefe, azonban alakjában eltért a napjainkban használatostól, ugyanis a sörték a nyéllel párhuzamosan helyezkedtek el. Kínában az arakfa (Salvadora persica) rostos gyökeréből összeállított, később (Kr. e. 1000 körül) vaddisznó sörtéből, lófarokból kötött fogkefe divatozott. Az Ebers-papirusz receptjei között fogpor előírása is megtalálható (REGÖLY-MÉREI 1962), később kiderült, hogy csaknem teljes tömegét a nátron (nátron = nátriumhidrokarbonát+konyhasó) 1 tette ki (FISHMAN 2000, GOLDING 1982). Az ókori Mezopotámiában sem írásos, sem tárgyi emlék nem utal fogápolásra (NEIBURGER 2000). Indiában sokféle fogkrémet és fogport készítettek, hatóanyaguk a fodormenta, borsmenta, kamilla. A görögöktől viszonylag kevés, a rómaiaktól bőséges leírás, az etruszkoktól őskórtani lelet (is) maradt ránk. Scribonius Largus szerint a hellének fogpora égetett szarvasagancs-port, ammónia sót, masztixot, különféle illatanyagokat tartalmazott. Kevesen tudják, hogy Apuleiusí (Kr.u. 125-180) mondvacsinált vádak alapján perbe fogták. Egyik vádpont az volt ellene, hogy fogport, fogkrémet készített Calpurniusnak (CSEHY 2000). Apuleius ad hírt a rómaiak által használt fogpasztáról, amelynek az összetevőit nem ismerjük (LENTINI 1995), de azt tudjuk, hogy az ánizs és mirha képezte az illatanyagot. Készítettek fogpépet, ami rézgálicot, gall dió őrleményét, timsót, mirhát tartalmazott. Rómában horzsakővel, agancs-porral, égetett tojáshéj porával, alabástrom és koráll őrleménnyel igyekeztek megszüntetni fogaik elszíneződését (ORAVECZ 1958). Az etruszkok alabástromból és csiszoló porból kevert fogporral tisztogatták fogsorukat. Mind a rómaiak, mind az etruszkok fogain karcolások, a zománcállomány sérülései mutathatók ki mikroszkópos/elektronmikroszkópos vizsgálattal. Ovidius a Szerelem művészete című költeményében (OVIDIUS 1983) több alkalommal foglalkozik a szájápolással. Az udvarló férfiaknak azt tanácsolja: „Szád ne legyen pállott, fogaid tartsd rendben, ügyelj rá.... és sose áradjon szádból romlott szagú pára " A hölgyeket így inti: „Mondjam, hogy a nő a fogát el ne hanyagolja? Hogy reggel vízzel mossa ki szájüregét" ,, És sose lásson (a férfi) amint épp a fogad pucolod" (Bede Anna fordítása) 1 A nátron mindkét fő komponensét, t. i a szódabikarbónát és a konyhasót napjainkban is sokan használják fogaik tisztítására, s mindkettő korunk egyes fogkrémjeinek is alkotórésze.
