Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

ADATTÁR — DOCUMENTS - Vertes László: Schmidt Lajos sebész professzor életművéről. Emlékezés halálának 50 évfordulóján

Vér les L.: Schmidt Lajos sebész professzor életművéről 263 nagyviziten percnyi pontossággal jelent meg, azon az egész orvosi gárda köteles volt részt venni. Minden betegről referálni kellett és minden újonnan felvett beteget személyesen megvizsgált. Ezek a vizsgálatok nem egy esetben meglepő fordulatot hoztak a beteg további sorsát illetően"... „Percnyi pontossággal kezdte reggeli műtéteit is, 8 órakor. "... „Az volt az elve, hogy a pontosság az alapja a folyamatos munkavégzésnek, a rendszertelenség akadálya"... „Ami pedig munkamódszerének másik jellemzőjét - a már említett szigort illeti: hát igen, szigorú volt, de nemcsak munkatársaival, hanem önmagával szemben is, mert mindig fegyelmezett, pontos és alapos volt és ilyen munkát követelt munkatársaitól is. Ebből nem engedett. Meg kell azonban mondanom, hogy ez a szigor csak külszín volt nála, ezzel mintegy páncéllal védte rendkívül érzékeny szívét-lelkét. Ez az érzékenység akkor tárul ki, amikor egy-egy menthetetlen eset miatt napokig gyötrődött és levert volt azt latolgatva, hogy mit kellett volna netán másként csinálni."... „Összefoglalva: Schmidt Lajos professzor céltudatos, rendszeres, fáradságot nem kímélő példamutató munkájával, szigorú, de mindenkor igazságos és emberséges magatartásával, magas szintű sebészeti klinikumot alakított ki, amely iskolaszerűségével a sebész-nevelés példáját szolgáltatta. Teljesítette nagy sebész elődje, Balassa János jelmondatát: valóban nem önmagáért élt, hanem másokért. Humanista törekvéseinek nem mindig kedveztek a külső körülmények, de szinte mindig hagyott esélyt a szakmai és emberi tisztesség megőrzéséhez. Hálásak vagyunk a sorsnak, hogy tanítványai lehettünk, sajnos korán hagyott itt bennünket." Schmidt Lajos professzorról - Schmidt Pál tanár E sorok írója 1946-ban született, tehát személyesen nem ismerhette a professzort - nagy öröm és megtiszteltetés számára, hogy az egyik fia, Schmidt Pál barátságába fogadta. A „sors" pedig társszerzőséget is hozott: a pécsi sebészet emlékező kötetében Pál - természetesen - édesapjáról írt, én Neuber Ernő professzorról. A kötet fejezete (17) példás tanulmány. Széles képet tár elénk az egykori évtizedekről, a tragikus valóságról, világháború előtt - alatt - után, emberekről, etikus és etikátlan személyekről. Az pedig örök példa, tanulság, ahogy a professzor mindenkoron védte, óvta az igazságtalanságok áldozatait, menekülni kényszerülőket. EMBER volt. Schmidt Pál sorolja a Magyarországon elsőként bevezetett módszereket, a beteg-orvos igazi kapcsolatát, a becsületes élet tiszteletét. Néhány befejező sor: „Amikor egy korszak fölemelt ököllel jön ellened, viseld udvariasan, köszönj vissza, nem tehetsz mást. „Csak az orvos az, akinek tevékenysége baráton és ellenségen egyformán segít, a körülötte orgiát ülő pusztítás közepette is." ..."A betegek hálásak, a munkatársak emlékeznek. Asylum, sziget volt ez a ház, ahol a régi becsület-kódex szabályai határozták meg az emberi kapcsolatokat, ahol a dolgok a helyükön voltak, s az értékek értékek maradtak. Túl a sebészet művelésének magas színvonalán, ezzel jellemezhető a Schmidt-klinika. A professzor idejét azonban rövidre szabta a sors, 64 éves korában, 1957. június 11.-én halt meg Budapesten." Könyvekben (2, 15, 16) találunk bemutatást, reális helyzetképet a korabeli szakmai, etikai valóságról. Schmidt Lajos tanár a napi teendők szervezése mellett oktatott, operált és különleges betegcentrikusság jellemezte. Átmenetileg, kb. 1 éven át az I. Sebészeti Klinika igazgatójaként a II. Sebészeti Klinika felügyelője volt, névleges vezető kinevezéséig (29).