Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK —COMMUNICATIONS - Putnam, Constance E.: Semmelweis amerikai szemmel

196 Comm. de //ist. Artis Med. 206- 209 (2009) replője - ugyan nem valós személy, helyzete és figurája mégis teljesen köznapinak, jellemzőnek tartható. A mű érdekes és jól megírt. Piper nagy szakértelemmel köti össze Charlotte meséjét a valódi Semmelweis-életrajzzal. A regény szövedékébe viszont néhány olyan, úgynevezett tény is beleszövődik, amely nem igazán tény, és olyan epizódok is szerepelnek benne, amelyek sohasem történtek meg. Tudomásom szerint ugyanis nem igaz, hogy Semmelweis már az 1840-es években tudott volna Oliver Wendell Holmes munkásságáról. Ennek ellenére a könyv nekem tetszett. Mellesleg nem hallgathatom el, hogy jó néhány író — nemcsak angol nyelvű —járt még hasonló úton. Théo Malade írt egy könyvet, Der Retter der Miitter (Az anyák megmentője) címmel (németül: München, 1924, magyarul: Budapest, 1933, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2000). Magyarok is írtak efféle könyveket, például Hídvégi Jenő 1950-ben kiadott Budapesten Semmelweisről egy regényt (Művelt Nép Könyvkiadó), amelynek a címe egyszerűen Semmelweis. Ám az amerikaiak között — orvostörténészek vagy átlagos olvasók — nyilván alig akad, aki ezekről a könyvekről hallott volna, hiszen angol fordításuk nem jelent meg soha. Nemcsak regényírók, hanem komoly tudósok is írtak azonban Semmelweis életéről és munkásságáról (3.). Frank Slaughter könyvének címe kifejezetten drámai: Immortal Magyar: Conqueror of Childbed Fever (A halhatatlan magyar: Semmelweis, a gyermekágyi láz legyőzője). Tudnivaló, hogy a „magyar" szó az amerikaiak számára eleve idegenül és egzotikusan hangzik. Ráadásul még „legyőző"! Érezteti az olvasóval, hogy itt valami fantasztikus sztori következik. Slaughter könyve azonban valójában komoly életrajz, egyebek között Semmelweis eredeti műveiből is idéz. Mindenesetre mind Thompson, mind Slaughter stílusa eleven és plasztikus Codell Carter, amerikai filozófus és professzor kifejezetten sokat írt Semmelweisről. Feleségével, Barbara Carter-re\ együtt 1994-ben adták ki a Childbed Fever: A Scientific Biography of Ignaz Semmelweis (Gyermekágyi láz: Semmelweis Ignác tudományos életrajza) című munkájukat. Ez a kiváló kötet alapjában nem egyéb, mint a gyermekágyi láz története. A szerzők a betegség históriáját történelmi összefüggésében is tárgyalják. Bármennyire jó is azonban ez a könyv, nem adja teljes leírását sem Semmelweis életének, sem pedig munkásságának. Életrajznak ez a könyv nem kielégítő, ráadásul a lábjegyzetek is gyakran hiányoznak belőle, noha az olvasó igényelné őket. Ebben a vonatkozásban tehát a kiadvány csalódást kelt. További, nem jelentéktelen problémája e könyvnek, amelyet a kevéssé ismert Greenwood Press adott ki, hogy legföljebb egyetemi körökben tudnak róla. Nem hiszem, hogy sokan olvasták volna. Carterék is világosan látták e hiányosságokat, ezért négy éve (2005-ben) egy új bevezetővel ellátott új kiadást tettek közzé. Kiadójuk azonban, az Aldine Transaction ismét csak kevéssé ismert vállalkozás lett. Ám az új kiadásnak talán egyéb oka is volt. Nevezetesen az, hogy Sherwin Nuland, nyugdíjas sebészprofesszor, író és orvostörtenész, 2003-ban publikálta The Doctors' Plague: Germs, Childbed Fever, and the Strange Story of Ignác Semmelweis (Orvos-terjesztette járvány: Csírák, gyermekágyi láz és Semmelweis Ignác különös története) című munkáját. Be kell vallanom: nem kedvelem ezt a könyvet, egyebek közt már a címe miatt sem. A „stränge" szó használata szerintem fölösleges. Az én olvasatomban ugyanis Nuland számára nem annyira a történet tűnt furának, hanem Semmelweis személye, sőt leginkább ő maga. Nuland különösen a könyv végén hangsúlyozza ezt a furcsaságot, csodabogárságot. Nuland