Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK —COMMUNICATIONS - Bartók Adrienn: Adagolt és formázott gyógyszerkészítmények a tablettázás előtti időkből

172 Comm. de //ist. Artis Med. 206- 209 (2009) aránya; a drog frissessége, minősége (apritási fok, olajtartalom, nyáktartalom); a konzisztencia (szilárd, félszilárd). Ezek alapján a következő feledésbe merült gyógyszerformákat mutattuk be a tablettázás előtti időből. Gyógyszerformák Magyar ncvek (l'ozsonyi Taxa, 1745) 1. Conserva cukorral elegyített szerek 2. Confectiones, Electuaria nyeletek, ill. liktáriumok 3. Morsuli morzsulák 4. Rotulae, Tabulae czukros rotulák, vagy táblák 5. Trochisci, I'astilli trochiscusok, pogácsák 6. Terra sigillata pctsétes földek Már a 3-4. században felfedezték, hogy a mézzel kevert drogok és gyümölcsök bizonyos ideig eltarthatóak, ha a méz, ill. a drogmassza meghatározott „densitas"-1 (sűrűséget), vagy a 13. századi Antidotarium Nicolai meghatározása szerint "viscositas"-1 elér. A mézet már megtaláljuk a babiloni és hippokratészi iratokban is, de általános konzerváló tulajdonságára a korai középkorban jöttek rá. Később arab közvetítéssel megismerte a nyugati orvoslás a cukrot (cukor- sukhar, arab szó). 2 A középkori gyógyszerészetet a szaktörténetírás cukorméz gyógyszerészeinek nevezi. Valószínűleg innen származik az a régi francia közmondás is, hogy „nótárius pecsét nélkül, patikárius cukor nélkül hajítófát sem ér. " A cukor-méz gyógyszerészet a 19. századig voltjellemző, közben csak az alkohol használata - és vele a desztillálás - hozott újat, mint a tinctura, essentia, aqua destillata.

1 1. Conserva avagy "cukorral elegyített szerek" Az elnevezés a latin "conservare" 'tartósítani' szóból ered. Eredetileg cukorral és mézzel konzervált friss drogokat értettek a kifejezés alatt, többnyire a rózsavirágból vagy gyümölcsből készült szerek tartoztak ide. Később gyűjtőfogalma lett néhány korábban confecta vagy condita néven nevezett gyógyszernek is.

4 A conservumok (tsz. conserva) friss növényi részekből, egyfajta drogból készültek, egészen lágy konzisztenciájúak voltak. A drogport a cukorral egyenletes péppé kellett eldörzsölni, utána durva szitán áttörni, míg a konzerv egész finom és homogén lett. A konzerveket nem készítették egy évnél hosszabb időre előre. Üveg- vagy valamilyen mázas edényben, hideg helyen tárolták.

5 A konzerveknek, mint ez az alábbi táblázatból is kiderül, már a 19. század elején csökkent a gyógyászati jelentősége. Azok a készítmények, amelyeket később konzerveknek neveztek, és nevezünk ma is, azok valamilyen konzerváló eljáráson átesett gyümölcsök, zöldségek, húsok voltak. Még az akkoriban kedvelt hashajtó szert, a Conserva TamarindorumSchneider, Wolfgang: Lexicon zur Arzneimittelgeschichte Band VI. Pharmazeutische Chemikalien und Mineralien. Frankfurt 1975. 427. ' Grabarits István: A Gyógyszerkönyvek története 1. Képzés egy életen át. Galenus 5 (2005) 2. 2-9. 4 Schneider, W.: i.m. 425. ' Hagen, Karl Gottfried: Lehrbuch der Apothekerkunst. Königsberg und Leipzig, 1781, 788-790