Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány
Kapronczay K. : Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány 13 Romeo Seligmannt /1808-1892/ javasolták. Seligmann, nyugalomba vonulásáig, 1869-ig adta elö az orvostörténelmet rendkívüli tanárként, helyébe lépett Theodor Puschmann (1844-1899), aki képzett orvostörténész volt, Berlinben, Münchenben és Magdeburgban, a porosz orvostörténeti kutatás központjaiban gyarapította tudását. Hivatalosan a Pszichiátriai Klinikán működött, de nevéhez fűződik a bécsi orvosi karon a szervezett orvostörténeti kutatás elindítása. 1878-ban Lipcsében habilitált, 1884-ben megszerkesztette a bécsi orvosi kar utolsó száz esztendejéről szóló kötetet, 1889-ben pedig nyomtatásban is megjelentette az orvosképzés múltjáról és jövőjéről írott vaskos könyvét, számos kisebb tanulmánya jelent meg német és osztrák orvosi folyóiratokban. A bécsi orvosi karon az orvostörténeti kutatás és oktatás „bázisintézcte" az 1 850-ben megszervezett egyetemi gyűjtemény volt, amelynek helyét a József császári Katonaorvosi Akadémia épületében jelölték ki. Ebben az épületben volt megtalálható a katona orvosképzés régi könyvtára közei 15 ezer kötet könyvvel és folyóirattal, itt őrizték a híres viaszból készült anatómiai oktatási gyűjteményeket /kb. 5 ezer teljes és tájanatómia figura/, valamint a különlenyomat és kéziratgyűjteményeket. Az 1870-es évek orvosképzési reformjainak következtében az épület és gyűjteményei kikerültek a tényleges orvosképzés szolgálatából, egyetemi múzeummá és orvostörténeti kutatóhellyé alakították át. A bécsi orvostörténeti gyűjtemény ezután valóban az orvostörténeti kutatás és oktatás színterévé vált, függetlenül attól, hogy az orvos- és gyógyszerészettörténetet rendes vagy renkiviili tárgyként szerepeltették az egyetemi orvosképzés folyamatában. 1888-ban Puschmannt nyilvános rendes tanárrá nevezte ki az oktatásügyi kormányzat, a következő évben a kar dékánná is megválasztotta. A bécsi orvostörténeti intézet példaként is szolgált több hasonló európai orvostörténeti intézet megszervezéséhez. Puschmann halála után Max Neuburger (1868-1955) lett a múzeumi gyűjtemények vezetője, míg az oktatás vezetőjévé Robert Törplyt (1856-1947) nevezték ki. Törply orvostábornok volt, aki anatómiatörténeti kutatásokat végzett, számos alapvetésnek számító könyvet adott ki. Az előadásokat megosztotta Leopold Senfelderrel /1864-1935/, van Swieten munkásságának és korának kiváló kutatójával. Az egyetem 1917ben Neuburgert is rendes professzorrá nevezte ki, egyben az Orvostörténeti Intézet tényleges igazgatói tisztségét is rábízta, emellett részt vett az oktatásban Valójában 1920 után alakult ki a Josephinum épületében a bécsi orvostörténeti intézel mai szervezeti formája, nyilvános kiállításai és könyvtára. 1 5 A lengyel eg\>elemi orvostörténeti oktatás és kutatás Győry Tibor 1935-ben az Orvosképzés hasábjain megjelentetett Az orvostörténelem tanítása külföldön és hazánkban című tanulmányában példaként említi a lengyel egyetemeken folyó orvostörténeti oktatást: „ Kivételt e tekintetben csak Lengyelország képez, melynek mind az öt egyetemén követésre méltó például szolgáló módon oldották meg nemsokára a háború befejezése után a kérdést: rendes tanszékek, hozzájuk csatolt intézetekkel és szemináriumokkal, a szakma kötelezővé és szigorlat tárgyává lételével. /.../Lengyelországnak mind az öt egyetemén az orvostörténelemnek rendes tanszékei állanak fenn intézettel vagy szemináriummal összekötve. Az orvostörténelem hallgatása köleLesky, Erna: Das Institut für Geschichte der Medizin der Universität Wien. Wiener Medizinische Wochenschrift, 126 (1976) 23. 335-337.
