Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Simon Katalin: A pesti egyetem Orvosi Kara a reformkorban (1825-1848)
108 Comm. de //ist. Artis Med. 206- 209 (2009) váltságát Európában évszázadokon keresztül a közös latin műnyelv biztosította. Amikor biztosítva lett az ilyen szövegek anyanyelvi olvasásának lehetősége, a világot ellepték a „féltudósok'", akik „orvosoknak vélték magukat" és „az orvosok keresetét csökkentették gyógykontárkodásaik áltar, 8 9A gyógyászat ilyen jellegű „profanizálását" akár arisztokratikus szemléletnek is tekinthetnénk Töltényi részéről, abban azonban igaza van, hogy a latin, mint közös nyelv — elviekben — lehetővé tette az újdonságok gyors ismertté válását, míg az ujabb anyanyelvi publikációk ezt megnehezítik. 9 0 Másik jelentős eseménynek tekinti az orvoslás fejlődésében az anatómiai-bonctani tanulmányok megkezdését, és ezzel kapcsolatban az ilyen gyűjtemények létrehozását. A gyógyászati tudományokban az idők folyamán egyre nagyobb szerepet kapott a gyakorlat. Manapság egyedül a közönséges kórtant oktatják csak elméletileg, pedig ennek ideje lenne, hogy ez is gyakorlatiasabb legyen, azaz betegágynál történjen. 9 1 Tanulmánya befejező, szeptember 28-án megjelent részében ugyanezt ismétli meg: „...a kor igényi közé tartozik, hogy a tudomány inkább a természetből mint könyvekből meritessék..." - a gyakorlati tudás megszerzéséhez kórházi feltételek felsorolásával, nyugat- és közép-európai (London, Párizs, Berlin) minták alapján. 9 2 A sebészképzés átalakításának, a mesterképzés megszüntetésének kérdése kényes, ugyanakkor fontos téma volt. Töltényi cikkére Szathmáry Istvánén kívül nem érkezett válasz, az 1848-as forradalom hatására azonban újból felszínre került az addig meg nem oldott probléma. Noha nem feladatunk az 1 848/1849-es egyetemi eseményekkel foglalkozni, érdemes megjegyezni néhány, a sebészképzés jövőjét feszegető tanulmányt. Az Orvosi Tár 1848. évi 17. számában jelent meg a sebészképzés eltörléséről szóló javaslatnak megfelelően egy hirdetmény az új tanév sebészi tanulmányainak menetéről, pontosabban fogalmazva a kurzus bizonytalan idejű felfüggesztéséről. A tanulmányaikat abszolválóknak lehetővé tették a szigorlatozást, tényleges oktatást — a forradalom és szabadságharc igényeinek megfelelően — csak katonai („táborT) sebészetből, az állatorvosláson belül pedig „tábori kovácsságbóf indítottak. 9 . Az Orvosi Tár ugyanezen számában fejtette ki véleményét az orvosi kar sebészettel kapcsolatos reformtervezetéről „P.A." kolozsvári sebész- és szülészmester. 9 4 Tiltakozik, hogy a sebészi tudást tökéletlennek minősítsék, hiszen a gyakorlatban mindig csiszolnia kell azt Töltényi itt egyértelműen visszautal korábbi közleményeire. Különösen veszélyesnek tartja a vények népnyelven való írását (ami Franciaországban ekkor már elterjedt gyakorlat volt), mert így „ minden banya képes nagy tudákossága mellett documentumainkat kárhoztatni s bírálgatni..." Uo. 195-196. "" Töltényi itt az 1844-ben bevezetett anyanyelvi képzésre is célozhat. Uo. 196-197. '" Uo. 199-201. A cikk végén Töltényi a gyógyszertan fontosságáról beszél, ami olyan az orvosnak, mint a fegyver a harcosnak. ' Töltényi a nyugati példák, valamint a modern és hagyományos módszerek sajátos elegyét alkotó bécsi klinikai gyakorlat ismertetése után a hazai viszonyokat mutatja be. A magyar rendszer hibái szerinte, hogy I. az itteni orvosokban nincs kísérletező hajlam, „birkaszellemben" azt a betegséget látják bele a páciensbe, amely az adott időszakban a leggyakoribb. A sebészeten kivételeznek bizonyos betegekkel, míg a szemészeti és szülészeti kórodák „apróly ukak" (!). Speciális kórház egyedül a gyermekkórház tudomása szerint. A Rókus Kórház alkalmas lenne modern oktatásra, de nem arra használják. Közlemények Töltényi Szaniszló cs. kir. tanácsnok s bécsi egyetemi tanár utazási naplójábul. A gyógygyakorlati oktatási rendszerről (Vége). In: Orvosi Tár. 1845. szeptember 28., Harmadik folyamat, Nyolcadik kötet, 14. szám, 209-217. 4 3 Orvosi Tár, 1848. Negyedik folyamat, 17. sz. 272. " 4 P.A.: Nyilatkozat a sebészi ügyben tett újonnan alakított orvoskar javaslatára. In: Orvosi Tár, 1848. Negyedik folyamat, 17. sz. 268-272. A monogram mögött rejtőző személy kiléte ismeretlen.
