Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Simon Katalin: A pesti egyetem Orvosi Kara a reformkorban (1825-1848)
100 Comm. de //ist. Artis Med. 206- 209 (2009) meghalt egy, a magyarok köziil három elhagyta a kurzust, egy meghalt, egy pedig betegsége miatt nem tette le vizsgáit. Tehát, ha csak a tanulmányaikat elvégző másodéveseket vesszük figyelembe, akkor elmondhatjuk, hogy ebben az évben hetvenöt hallgatónak kellett elvégeznie a többhónapos gyakorlatot és „osztoznia" a három szobán és tizenhét betegágyon. A képzést segítő intézetek fejlődését leginkább a pénzszűke gátolta. A legtöbb problémát az egyetemi kórház jelentette az orvosi kar számára. Már 1825 előtt is megpróbálták megszerezni, megvenni Pest városától a Rókus Kórházat, ám a város tanácsa hajthatatlan maradt. 1833-ban azonban Lenhossék Mihály, látva az egyetemi betegágy melletti tanítás borzasztó állapotait, megpróbált kiegyezni Pest városával a Rókus Kórház kérdésében. 4 7 Annyit kért volna, hogy a polgári kórházat toldják meg egy százágyas épülettömbbel, ahova átköltözhetne az orvosi kar klinikája. A város kórház fölötti tulajdonjogát nem akarta megsérteni. Pest 1833. december 22-i tanácsülésének eredményeképpen azonban az ügyben semmi változás nem történt. 4 8 1841-ben újból előkerült az egyetemi klinika és az orvosi kar épületeinek kérdése. Az 1838. évi árvíz által okozott károkat és azok lehetséges jóvátételi módjait Stáhly Ignác foglalta össze. A teljesen tönkrement botanikus kertet mindenképpen el kellett költöztetni, míg a klinikai oktatás legegyszerűbb megoldását továbbra is a kar Rókus Kórházba történő beköltözésében látta. Ezt Pest város megakadályozta. Felmerült az is, hogy a botanikus kert helyére húzzanak egy új, egyetemi kórházat, azonban be kellett látni, hogy itt nem lenne sokkal több betegágynak hely, mint amennyi jelenleg van az orvosi kar klinikáin. A végleges tervek 1848 januárjában készültek el, de érvénybe már nem léphettek a forradalom miatt. 4 9 A modern klinikai oktatást biztosító épületek így csak a század második felében épülhettek fel. Felmerült egy, kifejezetten az egyre gyakorlatiasabbá váló sebészet oktatásának érdekében, a bécsi mintájára felállítandó műtőintézet. Be kellett azonban látni, hogy amíg az orvosi kari klinikai oktatás kérdése nem tisztázódik, ez a kezdeményezés sem realizálódhat. Ezért átmeneti megoldásként 1843-ban egy ösztöndíjat alapított a kar, amelynek segítségé4 / 1835-ben a Rókus Kórház az ország egyik legfejlettebb ilyen jellegű intézményének számított. Az 1830-as években Magyarországon száz fölötti ággyal rendelkezett a Rókus Kórház, Budán pedig a János Kórház, az Irgalmasok és az Erzsébet-apácák Kórháza. Fényes Elek statisztikája szerint az 1830-as évektől 1848-ig a kórházak száma 56-ról 72-re, a kórházi ágyak száma pedig 595-ről 2905-re emelkedett. ld.:Fl)STL MOLNÁR, 1983. 53. cs KAPRONCZAY Károly: Az ápolás-, ápolóképzés és kórháziigy története Magyarországon. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Budapest 2005. (a továbbiakban KAPRONCZAY, 2005.) 38-39. 4 X GYŐRY, 1936. 403^104. 4 9 Töltényi Szaniszló egy 1845-ös tanulmányában (Közlemények Töltényi Szaniszló cs. kir. tanácsnok s bécsi egyetemi tanár utazási naplójábul. A gyógygyakorlati oktatási rendszerről (Vége). In: Orvosi Tár. 1845. szeptember 28., Harmadik folyamat, Nyolcadik kötet, 14. szám, 216-217.) Jéleknélkiili testnek" nevezi a Rókus Kórházat, éppen azért, mert jó adottságai ellenére semmilyen formában nem használják tanításra. „..Közvetlen nem, mert abban nincsenek gyakorlati tanszékek; közvetve sem, mert az egyetemi kórodák az intézet betegeit nem használhatják tanítás tárgyai gyanánt. Egyesítve vagy legalább összeköttetésbe hozatva a kórodákkal, milly nagy hasznúvá válhatnék? Szinte megfoghatatlan előttem, hogy az országos főorvos legjobb akarata és törekedése mellett miként ne jöhetne az létre? Ha az egyesítés által jogokat kell föláldozni, a magyar közönségben elég patriotizmus van. hog)> a közjó kedvéért azokról lemondjon. A magyarban sokkal több becsvágy van. mintsem hogy nemzeti intézeteinek dicsőségét ne szeretné; miként lehetséges, hogy a magyarhoni legdúsabb\ legtekintélyesebb, legmiveltebb fővárosának közönsége, ennek ellenszegülne. Es ha azon dicsőségért, melly a nemzeti intézetek virágzása által a közönségre hárul, nem lehetne áldozatokat tenni, megérdemelné azokat a polgári társaság haszna. Avvagy talán a pesti egyetem a chinaiak vagy tibetiek számára növeli az orvosokat; nem Magyarhon polgárai-e azok a legfőbb tisztviselőségtől kezdve az utolsó napszámosig, kiknek az orvosokra sziikségök van?" GYÖRY, 1936. 450-454.
