Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)

KRÓNIKA — CHRONICLE

KRÓNIKA HALOTTAINK HORN JÓZSEF (1920-2008) 2008. július 4-én, életének 88. évében elhunyt szeretett kollégánk, jó barátunk, Dr. Horn József közgazdász, a MOTESZ korább titkárságvezetője, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár tudományos főmunkatársa, szaktanácsadója. Horn József 1920. november 7-én született Nemesmiliticsen, jómódú polgárcsaládban. Az érettségi után műszaki gyakornokként majd tisztviselőként dolgozott az édesapja által igazgatott újpesti gyárban. 1943-ban katonai szolgálatra hívták bc, a frontra vezényelték, ahol megbetegedett. Betegszabadságra hazaértve ismerkedetett meg feleségével, Dr. Dénes Máriával, akinek élete végéig hű társa maradt. A háború azonban folytatódott, s Horn Józsefnek újra szolgálatba kellett állnia. Végül amerikai hadifogságba került, ahol nyelvtudásának köszönhetően sikerült túlélnie a - közhiedelemmel ellentétben súlyos - megpróbáltatásokat. Hazatérve azonnal megkezdte egyetemi tanulmányait, amelyek eredményeképpen 1948-ban közgazdaságtanból szerzett oklevelet a József Nádor Gazdaságtudományi Egyetemen, majd egy hónapra rá, ugyanitt a doktori címet is elnyerte. 1948 és 1949 között cégvezetőként tevékenykedett egy építőipari vállalatnál, ám származása miatt hamarosan elvesztette állását. 1950ben a Dunamenti Mélyépítő Nemzeti Vállalatnál helyezkedett el, mint munkás, majd anyagbeszerző. 1956-ban már a vállalat tisztviselőjeként tett képesített bérszámfejtői szakvizsgát. 1956 és 1965 között több építőipari vállalatnál töltött bc középvezetői funkciókat: 1967-ben, pályázat alapján került az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz, 1970-ben pedig a nemrégen alakult MOTESZ főosztályvezetője, majd titkárságvezetője lett: valójában ő építette ki - a semmiből - a MOTESZ máig élő szervezetét, ő határozta meg működési rendjét. A 70-es években a MOT és a nemzetközi orvostörténeti kongresszus ügyeit intézve - került szorosabb kapcsolatba a már korábban ismert Dr. Antall Józseffel: barátságuk húsz éven át tartott. (Az ismeretség onnan eredt, hogy a MOTESZ titkársága egy darabig a jelenlegi Orvostörténeti Múzeum helyiségeiben működött.) Mikor Horn József egészségi okokból 1978-ban megvált a MOTESZ-től, Antall hívásának engedve, előbb az ORF1, majd 1992-től a SOMKL dolgozójaként intézetünk tudományos főmunkatársa, utóbb szaktanácsadója lett. Horn József már a MOTESZ titkárságvezetőjeként mindent megtett annak érdekében, hogy a hazai orvostörténelem kiépíthesse nemzetközi kapcsolatait, segítette munkatársainkat és kutatóinkat abban, hogy eljussanak a külföldi konferenciákra, s jelentős részt vállalt az 1972-es Budapesti Nemzetközi Orvostörténeti Kongresszus szervezéséből is. Intézetünkbe kerülve, pedig nem csupán a levéltár gyűjteményének gyarapítójaként és alapos feldolgozójaként végzett igen hasznos munkát, hanem gazdasági - és jogi - tanácsaival is sokszor segített bennünket munkánkban, az intézet és a társaság vonatkozásában egyaránt. Nyugdíjba vonulva - mivel intézetünk helyhiánnyal küszködött saját lakásán őrizte és dolgozta föl példás rendszerességgel a MOTESZ levéltári anyagát. Magam nyolc éves korom óta ismertem Jóskát, gyakran találkoztunk nyaranta a szépséges leányfalusi Dunaparton, ahol feleségével szívesen kajakozott vagy horgászgatott akkoriban. Horgászni tanított, és én örömmel üldögéltem mellette, hallgatva körültekintő, szépen formált, tartózkodó humorral, iróniával fűszerezett mondatait. Jóska rengeteget túrázott, sok érdekes részletet tudott hegyekről, várakról, távoli folyókról, halakról és emberekről. Elete utolsó esztendeiben néha meglátogatott a könyvtárban, és folytatta meséit - amelyek ezúttal már a hadifogságról, az ötvenes évekről, a MOTESZ titkairól szóltak - s én ugyanolyan izgalommal és gyönyörűséggel hallgattam őt, mint negyvenöt esztendővel korábban. Nagyon hiányzik majd mindannyiunknak. Magyar László András