Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁLVÖLGYI Balázs: A trachoma elleni védekezés megszervezése Magyarországon (1884-1903)
az orvost ezen a tanyákon általában nem szívesen fogadják, feleselnek vele és minden módon akadályozzák az alapos gyógykezelést, úgy, hogy az eredmény - ámbár valamivel jobb, mint a központokon történő gyógykezelésnél - még sem áll arányban a nagy költséghez, melyet annyi orvos díjazása és fuvarozása okoz." 1 ^ Ez a megoldás tehát csak kísérlet maradt, mivel egyrészt túlságosan drágának bizonyult, másrészt pedig azért sem lehetett az egész országban hasonló módon „házhoz vinni" az ellátást, mert egyszerűen nem állt rendelkezésre elegendő szakorvos. Az alföldi területek fő ellátó-központjai így továbbra is a trachomakórházak (illetve kórházak keretén belül létrejött szemosztályok) maradtak. 72 4.4 Községi orvosok által végzett trachoma-kezelés, trachoma-orvosok A trachoma elleni föllépés hatékonysága tehát számos olyan tényezőtől függött, amelyen a legjobb szándékkal sem tudott változtatni a kormányzat. Az első évek tapasztalataiból okulva két irányba mozdult el a trachomával kapcsolatos munka. Mivel kiderült az, hogy sem az állam, sem a törvényhatóságok nem képesek (és nem is kívánnak) annyi trachoma-kórházat berendezni, amennyi az összes kezelésnek ellenszegülő beteg elhelyezésére elegendő lenne (amely intézkedés mellesleg a már említett egyéb okok miatt sem volt megvalósítható), az eredeti, takarékossági szemléletnek megfelelően inkább a járóbeteg-rendelések fejlesztésében történt előrelépés. 7j Hódmezővásárhely kórházának szemorvosa is beszámolt arról, hogy a kórház kihasználtsága - trachoma szempontjából - alacsony, ezért érdemes lenne járóbeteg-intézetet fölállítani. 74 Később pedig maga a város panaszolta a minisztériumnak, hogy a szemészeti osztály ráfizetéses, mivel túl kevés állami költségtérítéses trachomást kezelnek, az egyéb betegek költségeit viszont az alacsonyan megállapított ápolási díjak mellett sem könnyű behajtani. 75 A járóbeteg-kezelés alapvetően a községi- és körorvosok feladata maradt. Az 1886-os szabályozás célkitűzése, - ami megfelelt a kormányzat takarékossági szempontjainak is hogy e feladatot lehetőleg a helyi orvosi személyzet oldja meg. Ez a személyes kapcsolat jelentette előnyön túl ugyanakkor hihetetlen terhet is jelentett a nehezen ellátható, nagy körzetek orvosainak, nem is beszélve arról, hogy mindennek költsége az egyes községek betegápolási alapját terhelte. A trachomával is foglalkozó községi- és körorvosokat ezért a kormányzat az 1886-os törvény alapján lehetővé vált jutalmazásokkal próbálta intenzívebb munkára serkenteni (1886/V.tc.4§). 76 Az általános orvoshiány igen megnehezítette a tra71 A trachoma-ügy Magyarországon 1883-1900. Közzéteszi aM. Kir. Belügyministerium. Budapest, 1900, 19. 72 Ebben az időszakban az alföldi területen Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Kalocsán, Szabadkán működött szakintézmény. 73 Bars megye tiszti főorvosa például szorgalmazta ugyan a kórházi kezelés alkalmazását, de a megye állásfoglalása szerint erre nincs szükség. Ezen vélemény alátámasztására több indok mellett megemlítette, hogy annyi megyében van trachoma, hogy úgy sem lehetne elegendő kórházat fölállítani. - MOL K150-2564-1895IV-16-63668-60008 74 MOL Kl50-1892-IV-l6-2060-24875 75 Az 1891-ben a felvett 266 beteg közül csak 102 volt trachomas. - MOL Kl50-2169-1892-ÍV-l6-8267 lb Melyre szükség is volt, mivel Feuer beszámolója szerint: „Hivatalos utazásaim alkalmával nagyon is gyakran kellett tapasztalnom, hogy a községekben úgy az orvos, valamint az elöljáróság illetőleg a jegyző a trachoma iránti teendőikről egészen tájékozatlanok voltak, mivel állítólag a trachoma-ügyrc vonatkozó rendeleteket velők nem közölték, vagy azok hivatali elődeik által elhányattak."- Feuer Nathaniel m. kir. közegészségi felügyelő: Trachoma-utmutatú - A trachoma elleni hatósági eljárás, hatóságok és orvosok számára. Budapest, 1900. 1.
