Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁLVÖLGYI Balázs: A trachoma elleni védekezés megszervezése Magyarországon (1884-1903)

3.1. A végrehajtási rendelet Az ugyanebben az évben kiadott rendelet az egész országra kötelezővé tette a védekezést.'

0 Ennek alapja az ú.n. általános szemvizsgálat lett, melyet iskolákban, gyárakban, tömegszállásokon, minden hazatérő katonán, cselédkönyvet kérő személyen, minden tanoncon és beérkezett iparos-segéden, hazulról távozó és hazaérkező munkáson, végül a sorozásokon alkalmával végeztek ősszel, a mezei munkák befejeztével. A vizsgálatok eredményét a „szemvizsgálati jegyzőkönyvbe" kellett rögzíteni, amelyről és az esetleges intézkedésekről minden törvényhatóság félévente (június és december végén) tett jelentést a Belügyminisztériumnak.

31 Ha a trachoma egy községben több esetben fordult elő, (2-300 lakos esetén 3-4 családban) akkor a teljes lakosságot meg kellett vizsgálni. A trachomások és a trachomagyanúsok külön jegyzékbe kerültek. A rendelőintézet berendezése után a jegyzékbe kerültek számára a kezelésen való részvétel, büntetés, vagy kórházba kerülés terhe mellett kötelező volt. A kényszergyógykezelés tényleges bevezetése elkerülhetetlen volt a fentiek ismeretében, és ahogy a szakma látta: „A trachomas területeken a lakosságnak évenkénti megvizsgálása és abból kifolyólag a kényszergyógykezelés nagyon is üdvös intézkedése a magas kormánynak^

2 A trachomások és a trachoma-gyanúsak továbbiakban „ellenőrzővizsgálatokon" vettek részt. Arról, hogy egy adott községben hogyan változott a trachomások száma, az ú.n. „tájékoztató vizsgálat" útján nyert információkat a hatóság. A „tájékoztató vizsgálat" során az iskolákat és családonként 2-3 embert ellenőriztek, majd az itt talált trachomások családtagjait a vizsgálat után fölkeresték. Ilyen vizsgálatok elvégzésére természetesen csak a községekben volt lehetőség, a városokban csak ellenőrző vizsgálatokra került sor.

33 34 4. Gyakorlat 1886-után Az 1886-os lépések sem oldották meg tehát a trachoma-kérdést. A törvény a vagyontalan szegények gyógyköltségeinek állami kifizetésével valóban könnyebbé tette ugyan a védekezést a községek és törvényhatóságok számára, de nem szabadította meg őket minden többletköltség viselése alól. Hatályban maradt ugyanis a betegápolási költségek viseléséről szóló törvény 10. §-a, mely szerint az óv- és gyógyintézkedések terhét elsősorban a község volt köteles viselni. Azaz az esetleges elkülönítés végrehajtása, a járványorvosok díja, fuvarozása, a vizsgálatok és nyilvántartások többletköltségei valamint a rendelők berendezése mind az adott törvényhatóságot vagy községet, pótadó formájában pedig a lakosságot terhelte. 30 BM 1886/63.668 31 BM 1887/17.346. 32 Bokros Henrik: A trachoma Szeged külterületén. KSz Budapest, 1890, 696-703. 700. -'Feuer, 1895, 7. j4 A városi trachoma-ellenes védekezés kereteit a megjelent rendeleteknek tartalmukban megfelelő szabályrendeletek adták. Pozsonyban például előírták, hogy minden gyári munkást, iparos alkalmazottat, minden 15 főnél több személyt foglalkoztató vállalkozás alkalmazottait, az összes óvodát és iskolát évente kétszer meg kell vizsgálni. A betegek ellenőrző könyvet kaptak, s a bejelentési kötelezettségen túl, minden trachomas köteles volt magát kezeltetni, melyet ha elmulasztott, akkor kötelező kórházi kezeléssel hajtottak végre. - Pozsony módosított trachoma-szabályrendelete. MOL Kl50-1896-lV-l6-1470-28232