Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)

KRÓNIKA — CHRONICLE

MENNER ÖDÖN (1934-2008) 2008. október 14-én, 74 éves korában elhunyt ifj. Menner Ödön gyógyszerész tagtársunk. Neves orvos­gyógyszerészi családból származott, apja, nagyapja és több családtagja is gyógyszerész és müvészetszerelő ember volt. Édesapja, gyógyszerészi hivatásának gyakorlása mellett, jeles grafikus, zeneszerző és könyvillusztrátor volt. Így „rendeltetésszerű" lett, hogy maga is a gyógyszerészi pályát választotta, végigjárta a családi gyógyszerészi utat, vidéken kezdte hivatásának gyakorlását, mindig „vidéken" dolgozott és vezetett gyógyszertárat. Pályakezdé­sétől vonzódott a gyógyszerészettörténet iránt, gyűjtötte hivatásának tárgyi emlékeit, sőt az éppen adott terület (Tiszavasvári, Vásárosnamény és Szabolcs megye) gyógyszerészettörténeti emlékeit, gyógyszerészi múltját dol­gozta fel. Ebből a szempontból fontos állomás volt Tiszavasvári, hiszen két gyógyszerészettörténeti múzeumi gyűjtemény és kiállító-helyiség megszervezése fűződik a nevéhez: a Kabay János alapította Alkaloida Gyár múze­umának egyik kezdeményezője, valamint a helyi Vasvári Pál Múzeumban a Szabolcs-Szatmár megyei orvos- és gyógyszerészettörténeti állandó kiállítás szervezője és szakmai irányítója. Az első nemcsak Kabay Jánosnak állít emléket, hanem az 1930-as évektől a hazai alkaloidagyártás technológiáját is nyomon követi. Természetcsen alapos ismerője és kutatója volt Kabay János szakmai tevékenységének, amit alapvető tanulmányban irt meg 1980-ban. A Kabay-családdal kapcsolatos kutatásainak köszönhető, hogy Csontváry Kosztka Tivadar tiszalöki gyógyszerészi évei is feldolgozásra kerültek, illetve a Szarvas-patika berendezése is védelem alá került. A megyei orvos-gyógyszerészettörténeti kiállítás túllépte a helyi és megyei „kereteket", a hazai gyógyszertári kultúra tükörképe is lett. E kiállításon került bemutatásra Lukács Ferencnek, a helyi gyógyszertár (akkor még tiszabüdi) megalapítójának életmüve, illetve a szabadságharcban is részt vett gyógyszerész 1848-ból származó emlékanyaga, közötte az a vaspántos faláda, amelyben állítólag a szent koronát mentették a Délvidékre. Ezen a kiállításon szerepelt Menner Ödön saját gyűjteménye is, amelyet a Tiszavasvári Múzeumnak ajándékozott. A gyógyszerészettörténelem iránti elkötelezettségét bizonyítja, hogy e témakörből szerzett doktori oklevelet. Aktív résztvevője volt a hazai gyógyszerészettörténeti közéletnek, a Magyar Gyógyszerészi Társaság és a Ma­gyar Orvostörténelmi Társaság közös Gyógyszerészettörténeti Szakosztályának elnökségi tagja, a Magyar Orvostörténelmi Társaság vezetőségi tagja is volt, de alapításától kezdve tagja lett a Magyar Gyógyszerészettörté­neti Társaságnak. Emlékét mindkét Társaság megőrzi. Kapronczay Károly ZALAI KÁROLY (1921-2008) Zalai Károly 1921. augusztus 26-án született Cegléden, ahol iskoláit, és a gimnáziumot is elvégezte. Nagyapja és édesapja is gyógyszerész volt. Édesapjának Cegléd városában volt gyógyszertára. Később szűkebb családjában 14 gyógyszerészt, tágabb rokonságában 42 gyógyszerészt tartott számon Zalai professzor. Gyógyszerészi tanulmánya­it Budapesten végezte, ahol 1943-ban kapott oklevelet. Ezt követően az egyetem disszertánsa volt, és dolgozott édesapja gyógyszertárában. 1944. december elején katonai behívóval az egyetem nyugatra való kitelepítésének részesévé vált. Breslau, Halle an der Saale, Graz és Adldorf volt állomáshelyük, ahol részt vett a hallgatók oktatá­sában. Grazban és Adldorfban írt egy kétkötetes gyógyszerészi kémiai jegyzetet, ami soha nem jelent meg nyom­tatásban. 1945. október 17-én tért haza. Édesapja és családjának több tagja a háború áldozata lett. Flazatérése után a családi gyógyszertárat vezette. Kémiai tárgyú disszertációját 1947-ben summa cum laude eredménnyel védte meg. 1950-ben a gyógyszertárukat államosították. 1952-től szakfelügyelő volt Pest megyében, majd Budapesten. A szakfelügyelői hálózatot példaadóan megszervezte. Részt vett az asszisztensképzésben, és az asszisztensi tan­könyv írásában. 1962-ben meghívták a budapesti egyetemre a gyógyszerügyi szervezéstan oktatására. Ezt követő­en kidolgozta a tárgy tematikáját, jegyzetet, majd könyvet jelentetett meg tárgyából. Munkásságának köszönhető, hogy a gyógyszerészi szervezéstudomány jogot nyert Magyarországon, és a FIP felvette hivatalos szekciói közé. 1966-ban kinevezik a budapesti Egyetemi Gyógyszertár vezetőjévé. Sokrétű munkásságának köszönhetően az Egyetemi Gyógyszertár intézeti rangra emelkedett. 1973-ban egyetem docenssé, 1982-ben egyetemi tanárrá nevez­ték ki. 1984-1990. között a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának dékánja volt. Dékánságának idején vezették be a budapesti egyetemen az öt éves és az idegennyelvü gyógyszerészképzést.

Next

/
Thumbnails
Contents