Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
Bergdolt ezt a rendkívül tanulságos, és némileg szomorú történetet nagy gonddal és körültekintéssel, a filozófiai, társadalmi, tudományos és - kisebb mértékben - a gazdasági háttér elemzésével beszéli el nekünk. Különös érdeme, hogy mindig kerüli az olcsó kliséket, másodkézből vett megállapításokat, inkább az eredeti munkákra, az antik és középkori auktorok saját szavaira hivatkozik, ítéletei igazolásául őket idézi (mindezt széleskörű nyelvismerete teszi számára lehetővé). Mindemellett szinte minden oldalon szolgál számunkra valamilyen, az újabb kutatások által felfedett érdekességgel, új információval. Könyve néhol szikár stílusa ellenére is nagy élvezettel és könnyen olvasható, mert prózája mindig pontos és világos, sose beszél mellé, s logikája ívét a kényszerű kitérők ellenére is szilárdan fenn tudja tartani. Különösen értékes tanulsága munkájának az, hogy olvasóival meg képes értetni: az egészség a kulturális és társadalmi lét szövetének különállóan értelmezhetetlen, a teljes mintázatból kiemelhetetlen része, vagyis az egyén és a társadalom egészsége csak holisztikus módon szemlélve és kezelve védhető és őrizhető meg. Ez a könyv, tudományos igényessége, alapossága és körültekintő megállapításai ellenére, vagy éppen emiatt, nem csupán azoknak a szakembereknek ajánlható, akik már régóta vágytak egy efféle áttekintésre és összefoglalásra, hanem azoknak a szakmán kívüli olvasóknak is örömöt okoz majd, akik az orvostörténelem iránt azért érdeklődnek, mert tudják, hogy „minden út Rómába vezet", és hogy akár a diététika történetén keresztül is végül önmaguk jobb megismeréséhez, saját életük legfontosabb kérdéseihez és az ezekre adható lehetséges válaszokhoz juthatnak el. Magyar László András Dörnyei Sándor: Győry Tibor és Magyary-Kossa Gyula levelezése. Bp., Szerző, 2008. 117 p. A két világháború közötti időszak két jeles orvostörténésze Győry Tibor és Magyary-Kossa Gyula személyes kapcsolatáról eddig csak visszaemlékezésekből ismertünk töredékeket: Daday András, Elekes György inkább Győry Tiborhoz kötődött, míg Mayer Kolos Ferenc Magyary-Kossa Gyulához. Igaz, az adott időszak hazai orvostörténeti közéletéről csak vázlatos elemzések születtek, amelyek természetcsen nem tekintették feladatuknak a személyes kapcsolatok vizsgálatát. Annyi biztos volt, hogy Győry és Magyary-Kossa barátok lehettek, a másik munkájáról írott kritikák kölcsönösen elismerő mondatokat tartalmaztak. Dörnyei Sándor gondozásában most nyomdai napvilágot látott kötet Győry Tibor és Magyary-Kossa Gyula levelezésébe enged betekintést, olyan válogatás, amelynek tárgya az orvostörténelem, a korabeli orvostörténeti közélet és kutatás. Győry cs Magyary-Kossa talán habitusukban eltérő egyéniségek voltak, de éppen a „szakma szeretete" hozta össze őket, kapcsolatuk mély emberi cs szakmai barátsággá formálódott. Sajnos a levelek sorozatában hiányok mutatkoztak, a két helyen őrzött iratokból ma is egy tekintélyes mennyiség hiányzik: 1909 és 1920 közötti évekből nincs levél, pedig előtte és utána gazdag anyagot ismerhetünk meg. A levelek sok mindent elárulnak az adott időszak és a két jelentős egyéniség kutatásairól, eredményeikről és közös vagy egyéni tevéiről. Valóban igaz barátság fűzte egymáshoz őket, amelyről nemcsak a levelek hangvétele árulkodik, hanem a megtárgyalt témák gazdagsága is. Sok olyan információ igazolódik be, amiről csak mende-mondák voltak. Ilyen például a Győry lakásában rendszeresen összeült (akkor) ifjú orvostörténészek köre, akik előre megbeszélt témákról tartottak előadásokat és korreferátumokat. Itt vetődött fel egy orvostörténeti társaság megalakításának kérdése is, amit Győry Tibor ellenzett. A közreadott levelekből erre is kapunk választ, illetve arra, hogy mi volt erről a két jeles orvostörténészek a közös állásfoglalása. A másik az orvostörténelem oktatásának kérdése a négy magyar orvosi karon, miként ajánlottak ide előadót ifjú barátaik közül. Éppen az ilyen információk emelik a kötet értékét, valamint Dörnyei Sándor igen alapos és szakszerű bevezető tanulmánya, amelyben remek szakmai és hangulati képet fest a két világháború közötti évtizedek hazai orvostörténeti közéletéről. Csak a dicséret szavával lehet illetni az egészen kiemelkedő jegyzetapparátust, amelyben nemcsak bibliográfiai adatokat, szakirodalmi utalásokat világít meg, hanem a levelekben említett - gyakran keresztnév nélküli - neveket egészít ki évszámokkal, szakmai észrevételekkel. A hazai orvostörténeti szakirodalom értékes munkával gyarapodott, amit ajánlunk minden kutatónak. Kapronczay Károly
