Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
ADATTÁR — DOCUMENTS - KISS László: Csáky Imre bíboros szándéka 1718-ban a magyarországi ásványvizek összeírására
kgldet szeretettel kérem ne terheltessék az Tiszántúl való Vármegyékben az ollyantin mineralis vizeknek tulajdonságát, nevezett szerint mellyik minémő nyavalyák ellen hasznosnak lenni tapasztaltatik, investigálni és énnékem meg irnya, mert hogy az Hlyen köz jónak használható dolog annál nagyobb eredetet vehessen, kész vagyok magának eö Fölségének is hathatóssan proponálnom s azon kérnem, hogy a Kgld informatiojához képest ahoz értő emberekkel annak rendi szerint mind Tiszántúl mind innen való Vármegyékben található ollyas mineralis vizeknek tulajdonságát méltóztassék meg visgáltatni, kirül hasonlóképpen írtam az Tiszáninnen való Vármegyék iránt M. G. Egri püspök /volt az Monyorókeréki Erdődy Antal - Waltherr jegyzete/ Uramnak is, óhajtva várván az kgld tudósítását maradok kglgnek Igaz attyafta szolgála: Cardinalis Csáky mk. Bécsben 22. Juny 1718. M.G. Karoly Sándor Urk". A levelet közreadó Waltherr szerint annak egyik érdekessége az, hogy „ magyar hazánknak ásványos vizei már akkor magokra vonták egy országos tekintetű férfiúnak figyelmét, és már 1718. lépések tétettek az iránt: hogy hazánknak számosabban létező érczes és orvosi tekintetben nevezetes vizei megvizsgáltatván, azoknak gyógyító ereje köz tudatra jőjön, és országszerte megismertessék". Ki volt ez az „országos tekintetű" (tekintélyű) férfi ? Gróf Csáky Imre „Cardinalis" (bíboros) 1672-ben született a Felvidék legnagyobb terjedelmű vára, a szepesi vár tövében, Szepesváralján (ma: Spisské Podhradie, Szlovákia). Az északi gyepű védelmére az Árpádok által a 12. században emelt vár 1636-ban került a dúsgazdag Csáky-család kezére s birtokukban is maradt a vár 1780-as leégéséig. Ma a várrom Szlovákia egyik leglátogatottabb látványossága és a külföldi filmesek kedvelt „díszlete" (2005-ben itt forgatták az Utolsó légió c. film néhány jelenetét). A kis Imre sorsa korán eldőlt: lévén nem elsőszülött, a sokgyermekes családban csak egyházi karrierre számíthatott. Ennek megfelelően alakult életútja: tíz /!/ éves korában már címzetes apát, pappá szentelése után három évre, 1699-ben címzetes püspök, később nagyváradi püspök, majd 1710-től kalocsai érsek. A katolikus hierarchia csúcsát 1717-ben érte el: ekkor lett bíboros (kardinális). Az egyházi funkciók mellett számos világi hivatalt is viselt (szepesi főispán, a Helytartótanács tanácsosa, a hétszemélyes tábla tagja). Aktívan bekapcsolódott a politikába is - a Habsburg nőági örökösödés (pragmatica sanctio) szószólója. Nagy könyvtára, képgyűjteménye volt, kétszer járt Rómában: 1721-ben mint a pápaválasztó konklávé tagja. 1732-ben egy olyan kór, - a fekete himlő (variola) - áldozata lett, amely ellen semmilyen „mineralis" víz nem segíthetett. A sógorához, a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári békét aláíró Károlyi Sándor grófhoz (1669-1743) írt levelében is emlegetett betegségei mellett valószínűleg nagy műveltsége inspirálta őt a hazai „mineralis" vizek megismerésére. Életrajzírója, Málnási Ödön szerint valószínűleg ismerte Friedrich Hoffmann (1660-1742) hallei orvosprofesszor könyvét - „Methodus examinandi aquas salubres u , 1703 (Kfízek 1987, 86), amely először adott tudományos alapot az ásványvizek vizsgálatához. Málnásitól tudjuk azt is, mi lett a nemes szándék sorsa: „... a munkamegosztásból a munka elmaradt és amikor a következő tavasszal már a császárnál is sürgeti a magyar mineralis vizek megvizsgáltatását, azt a választ kapja az uralkodótól, hogy semmi szükség nincs az ilyesmire'" (Máinási 1933, 251). A „kuruc lázadást" kiheverő Habsburg-háznak egy újabb - a hétéves - háborúra volt szüksége, hogy a haditanács javaslatára - a pragmatica sanctiot támogató Csáky jóvoltából
