Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - GROÁK Lajos: Az orvos-hérosztól az életmódi orvoslásig

szárítanak és fogyasztanak. Ezeket természetes, míg a testmozgásokat heves gyakorlatoknak nevezi. Az ebéd utáni séta megakadályozza a pocakosodást, meg is magyarázza, ahogyan: a mozgás felmelegíti a testet és a táplálékot; így a hús elszívja a nedvet, s az nem halmozódik fel a hasban. így a test megtelik, míg a has vékony marad. Az atléták télen többet edzenek, nyáron kevesebbet. Akik hasmenést kapnak, s székletükben emésztetlen maradványokat találnak, csökkentsék a táplálékot és az edzést. Világos ugyanis, hogy beleik nem képesek elég hőt termelni az emésztéshez. Akiknek a gyakorlatok hasfájást okoznak, pihenjenek és igyanak olyat, amiből kevés is bő vizeletürítést vált ki, azért, hogy a hasi erek a teltségtől ne feszüljenek, mert az daganatot, lázat okozhat. Befejezésül a hippokratizmus szellemének megfelelően a fokozatosság és a kímélet fontosságára hívja fel a figyelmet. A harmadik diétás könyv a bevezetésben a helyes életmód megválasztásának nehézségeiről értekezik. Különbözik az emberek konstitúciója, pl. még a száraz alkatúak is különböző mértékben szárazak. A helyi klíma és a táplálkozási szokásokban rejlő különbségek is lehetetlenné teszik a merev sémák alkalmazását. Megismétli a már közölt felfedezését, miszerint a betegséget már a lappangás stádiumában ki tudja mutatni. Az emberek többségénél segít a táplálék és a testi igénybevétel egyensúlyra törekvő szabályozása, valamint a „tengeren telt utazások, amelyeken feltöltődhet mindazzal, ami az élet folytatásához szükséges". Gondoljuk el, hogy ebben az időben az Alpokon túl élő barbár törzseket sámánok gyógyították ráolvasásokkal, mágiával. Persze előfordult ez a görög világban is itt-ott. Majd az évszakoknak megfelelő részletes útmutatás következik. Szándékában racionális ez, mert nyáron a test kiszáradása, túlhevülése ellen, télen viszont a hőtermelés fokozására irányul. Az aprólékos, napra kimért előírások pontossága azonban mint a szerző maga mondja - csak akkor lehetséges, ha „valaki kedvező helyzetben van, és meggyőződött, hogy a gazdagság és minden egyéb értéktelen, ha nincs egészség" s aki képes „mindent mellőzve az egészsége megóvására összpontosítana'. A heveny betegségben szenvedők életmódja című írásban egybegyűjtve kapjuk e betegek gyógyításának teljes eszköztárát, és tapasztalhatjuk, milyen csekély szerepet kapnak a gyógyszerek a terápiában. A bevezetőben a szerző a knidosziak szerinte hibás módszereit vitatja, valószínű tehát, hogy ő maga a knószi iskolához tartozott. Racionális szemléletét elárulja megállapítása: „az a jó orvos, aki a sok halálesetet követelő akut betegségek esetében a leginkább helytáll. /Ezek a pneumonia, pleuritis, kauszosz és frenitisz; az utóbbi nem azonosította, az előbbi a „forró láz"/. Ezek gyógyításának alapja az étrend: az alaposan megfőtt árpakása, melynek állaga sima, lágy-szomj-oltó, könnyen ürülő. Ezt fogyasztva nem kell a betegnek koplalnia, amint azt más orvosok engedik. Helytelen adagolás mellett mindazonáltal zavarok léphetnek fel, s itt leírja a pneumonia főbb tüneteit: Orthopnoe, azaz nyugalmi fulladás, szörtyzörejek /!/. Úgy látszik tehát, hogy hallgatóztak a mellkas felett. A hát- és oldalfájás forró vízgőz inhalálásával mérsékelhető. Táplálék-kiegészítő ital a vízzel hígított, illetve ecettel kevert méz /hüdromel, oxümel/. Gyógyszert csupán hashajtóként ajánl, fekete hunyort és másokat. A fürdő jótékony hatású, mint fájdalomcsillapító, de nem sok házban van kellő felszerelés és személyzet az elkészítéséhez. A hippokratészi írásokban oly gyakran szereplő változásokat melyek általában károsak, de olykor gyógyító hatásúak szerzőnk is megemlíti: változást előidézni nem csekély eredmény, de kárt okoz, ha nem helyesen történik. „ Ugyanis a betegségek fő okai a leghevesebb változások".