Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KAPRONCZAY Károly: A dohányzás történetéhez

gyógyszer és méreg, az adagolást kell a patikusra vagy az orvosra bízni, a dohányzásnál a mérsékletességet kell követni. Ha nem tud ellenállni szenvedélyének, tiszta fejjel mérsékelje magát, nehogy bajba kerüljön... " A szerző nem volt dohányos, talán a tudományos érdeklődése vezette arra, hogy igen pontosan leírja a nikotin romboló hatását, több olyan kérdést is felvetve, amit csak a 20. század első felében kíséreltek meg először orvosi szempontok szerint feldolgozni. Különös figyelmet szenteltek a nikotin rákkeltő hatásának a szájüregben, a légutakban, majd a dohányzás érrendszeri ártalmait is vizsgálták. A riasztó adatok még inkább aktivizálták a dohányzás ellenes mozgalmakat, amelynek hazai kezdete a 19. század utolsó évtizedeire tehető, és elsősorban a Magyar Vöröskereszthez fűződik. A dohányzást ellenzők továbbra is elszántan támadták a dohányosokat: "ördögi figurának", a Sátán földi képviselőinek ábrázolták őket, akik megrontják a környezetüket. Szomorúnak ítélték meg a helyzetet, hogy minden erőfeszítés ellenére terjedt a dohányzás, főként az ifjúság körében. Az első világháború tovább rontott a helyzeten, hiszen a háború feszültségét sokan dohányzással vezették le, elsősorban a frontokon, a lövészárkokban. Ebben az időben kísérelték meg a cigaretta nikotintartalmának csökkentését, de a "füstszűrő" beiktatása sem csökkentette a cigarettázási kedvet. A nikotin káros hatásait felderítő orvosi kutatások riasztó eredményei nyomán alakult meg 1924-ben a Magyar Orvosok Antinikotinista Egyesülete, amely szervezet elsősorban a felvilágosítást tartotta tevékenysége céljának. Az állam rendeleti úton tiltotta meg színházakban, mozikban, iskolákban a dohányzást, bár ezt akkor és ma is támadják az egyéni szabadságjogok megsértése miatt. ZUSAMMENFASSUNG Die Geschichte der „großen Leidenschaft", d.h. des Rauchens ist mehr als fünfhundert Jahre alt, in Amerika, der ursprünglichen Heimat, kann sie auf noch eine frühere Zeit zurückgeführt werden. Diese Leidenschaft wurde zuerst von Kolumbus in seinem Tagebuch als eine besondere Gewohnheit der eingeborenen Indianer beschrieben. Der MönchTeilnehmer einer anderen Expedition: Bartholomeus de la Casos konnte wahrscheinlich der nächste gewesen sein, der die ersten Tabaksträucher nach Europa mitbrachte, weil er ein Tabak-Süchtiger geworden ist. In den ersten Jahrzehnten des 16. Jahrhunderts war die beliebteste und gesuchteste Ware der Schiffe aus der Übersee der Tabak. In kürzester Zeit verbreitete sich diese Leidenschaft von den Fürstenhöfen angefangen bis zu den ärmsten Volksschichten, genauso auch das Tabakkauen, Pfeifen- und Zigarrenrauchen. Der Kampf zwischen Rauchern und Nichtrauchern hat sich schon anfang des 17. Jahrhunderts gemeldet, und wird vielleicht kein Ende finden, weil nicht einmal die strengsten Verordnungen und Strafen (Geldstrafe, Einsperren, oder der Pranger) zu einer Lösung beitrugen. Zu dem Fiasko der antinikotin-Bewegungen zählte auch die Möglichkeit der Bereicherung durch den Tabak, (die Tabakpflanzung war ein Privileg des Staates, der Profit zeigte sich in den Tabakfabriken, und im Handel). Vom 16.-17. Jahrhundert angefangen beschäftigen sich Ärzte mit der Auswirkung des Rauchens auf den menschlichen Organismus. Anfangs wurde der Tabak als Wunderpflanze betrachtet, man sah in ihr ein wirkungsvolles Mittel gegen alle innerlichen und äußerlichen Krankheiten. Später - genau so wie die Raucher und Nichtraucher - haben sich auch die