Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KICSI Sándor András: A beteg szó eredetéről

A BETEG SZÓ EREDETÉRŐL KICSI SÁNDOR ANDRÁS Az alábbiakban a beteg szó etimológiájának Verő Leó (1907), Hegedűs Lajos (1956: 112) és Hadrovics László (1985: 143-5, 1992: 215-6) általjavasolt középfelnémet (a továbbiakban kfn.) eredeztetése mellett hoznék néhány érvet. A beteg német etimológiája azért érdekes, mert a TESz. (1, 1967: 290), EWung (1, 1993: 101) és az ESz. (2006: 66) szerint "ismeretlen, bizonytalan eredetű", s Mollay Károly monográfiájában (1982) se szerepel. Felmerült a beteg szónak iráni, mongol, szláv (TESz. 1, 1967: 290), sőt tunguz (!) eredeztetése is, s Voigt Vilmos azon a véleményen volt, hogy e szavunk "már a honfoglalás előtt létezett nyelvünkben" (1989: 10). A beteg szó német származtatásának lehetőségére először Kari Strekelj szlovén nyelvtudós (1904: 5), majd a magyar nyelvészek közül Verő Leó (1907) figyelt fel. Hogy egy etimológiát elfogadhatóvá lehessen tenni (bár az etimológiának csak gyakorlata van, elmélete nincs kidolgozva és egyelőre képtelen kiszűrni a véletlen egyezéseket a szabályos megfelelések közül), a bevett gyakorlat szerint mind hangtani, mind jelentéstani érveket szokás felhozni. Strekelj, Verő és követőik szerint a magyar beteg szó a kfh. wê-tac, -tage átvétele, amelynek jelentése (akárcsak magában a wê főnévnek) 'wehe, schmerz, leiden, krankheit', azaz 'fájdalom, betegség' (MhdTwb. 310). Hangtanilag a beteg kifogástalanul származtatható, minthogy már a 14. század második feléből adatolható és ekkor még jövevényszavainknál nyelvünk jobban tartotta a magánhangzó-harmóniát (ez esetben az első szótag magánhangzó-típusa javára). A kfn. w- szókezdő megfelelője lehet a magyarban b-, erre példa Mollaynál a bitang (*bitonk, biutunge) és a lator (loter); hasonló végződésű a herceg (herzog). "A magyar nyelvemlékek korában a beteg még nem lehetett általánosan elterjedt kifejezés, mert a XVIII. századig még igen gyakran a kór melléknév fordul elő helyette" (Verő 1907: 171). Gombocz Zoltán és Melich János (Etsz. 3. füzet, 1914: 385) elvetik a beteg kfh. származtatásának lehetőségét. Egyik fő érvük ellene, hogy míg a kfh. szó főnév, a magyar melléknév. Ilyesféle argumentum eleve nem szerencsés, hiszen a magyarban a főnevek és melléknevek között nincs különösebben éles határ. Ráadásul a szláv jövevényszó kór melléknévből főnév lett (például Hadrovics 1992: 252), a beteg jelentése pedig (legalábbis némely székely nyelvjárási kifejezésben) lehetett 'betegség' (Verő 1907: 171). A 'beteg' és 'betegség' jelentésű szavak számos nyelvben jövevény szók (Hegedűs 1956: 112). A román nyelvjárások például éppen a magyarból vették át a beteag és betesug szókat (hangsúllyal: a beteág és betesúg, Tamás 1966: 109-110), valamint a szláv nyelvekből a