Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - FAZEKAS Tamás: A pitvarremegés áttekintő története

rezisztens pitvarfibrilláció nem csupán az arrhythmogenesisben résztvevő myocardiumrégiók közvetlen (el)pusztításával, hanem az „intrinsic pitvari idegrendszer" (autonóm plexus) működésének transzkatéteres manipulálásával, direkt szívizomsértés nélkül is enyhíthető, esetleg megszüntethető lesz. A rendetlen szívverés és a pitvarremegés múltban gyökerező történetének áttekintése és a távlatos fejlődés ékesen bizonyítja a kutató ember kifogyhatatlan kreativitását. Az egyre gyakoribb szívritmuszavar kórtanának és gyógyításának progressziója az új évezred hajnalán beláthatatlanul meggyorsult. Mégis ideillenek a magyar-amerikai történész, Lukács János (*1924) örökérvényű sorai: A múlt az egyetlen, amit ismerünk. Minden emberi tudás múltbeli ismereteinkből fakad. Minden emberi gondolkodás valami múlt újragondolásával jár. TAMÁS FAZEKAS, MD, CSc, DSC, FESC, FHRS Professor of Medicine 1st Department of Internal Medicine Szeged University Medical school H-6722 SZEGED, Batthyány u. 31. HUNGARY SUMMARY The author reviews the history of the commonest sustained cardiac arrhytmia, atrial fibrillation. The chaotic irregularity of arterial pulse was clearly acknowlegded by most of physicians of the ancient China, Egypt and Greece. William Harvey (1578-1657), who first described the circulatory system appropriately, was probably the first to write down fibrillation of the auricles in animals in 1628. The French „clinicopathologist", Jean Baptist de Sénac (1693-1770) was the first who assumed a correlation between „rebellious palpitation" and stenosis of the mitral valve. Robert Adams (1791-1875) also reported in 1827 the association of irregular pulses and mitral stenosis. The discovery of digitalis leaf in 1785 by William Withering (1741-1799) brought relief to patiens with atrial fibrillation and congestive heart failure due to reducing ventriculare rate. From an analysis of simultaneously recorded arterial and venous pressure curves, the Scottish Sir James Mackenzie (1853-1 1925) demonstrated that a presystolic a wave cannot be seen during „pulsus irregularis perpetuus", a term very first used by Heinrich Ewald Hering (1866-1948). Arthur Cushny (1866-1926) noted the similarity between pulse curves in clinical „delirium cordis" and those in dogs with atrial fibrillation. The first human ECG depicting atrial fibrillation was published by Willem Einthoven (1860-1927) in 1906. The proof of a direct connection between absolute arrhythmia and atrial fibrillation was established by two Viennese physicians, Carl Julius Rothberger and Heinrich Winterberg in 1909. Sir Thomas Lewis (1881-1945), the father of modern electrocardiography, studied electrophysiological characteristics of atrial fibrillation and has shown that its basic perpetuating mechanism is circus movement of electrical impulse (re-entry). After him, the major discoveries relating to the pathophysiology and clinical features of atrial fibrillation in the 20th century stemmed from Karel Frederick Wenckebach (1864-1940), Gordon Moe (1915-1989), Bernhard Lown (*1921) and Maurits Alles-