Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - FAZEKAS Tamás: A pitvarremegés áttekintő története

részletességgel a pitvarfíbrillációra vonatkozó akkori tudást. Ő használta először az/ betűt az EKG-n megfigyelhető/íbrillációs hullámok (/ibrillatory waves) jelölésére. Megkülönböztette a reumás szívbelhártyagyulladásra visszavezethető billentyühiba (vitium) okozta pitvarremegést a nem reumás etiológiájától. Kimutatta, hogy a bolygóideg (vagus)-ingerlés rövidíti a pitvari munkaizomzat ERP-jét, az AV-csomóét viszonyt megnyújtja, s az utóbbi hatás mérsékli az „átvezetett" kamrafrekvenciát. Leírta a digitálisz-alkaloidák kamrafrekvencia-csökkentő hatását, a rövid rohamokkal járó, kevés panaszt okozó pitvarremegésben azonban nem javasolt szívglikozid-terápiát. Rávilágított, hogy a fibrillációhajlamot növelő cardiotonicum túladagolása hirtelen szívhalált (VF-et) okozhat. Ismerte és idézte Walter Garrey (1874—1951) critical mass teóriáját (1924), melyben először bukkant föl az a mindmáig érvényes patofiziológiai és elektropatológiai alapvetés, mely szerint a pitvarfibrilláció folytonosságához viszonylag nagy, anatómiailag és funkcionálisan összefüggő, kritikus szívizomtömegre van szükség. Lewis, inkább spekulációra, mintsem (mai szemmel értékelhető) experimentációra alapozva fölvetette, hogy a pitvarremegés föllépésének és fönnmaradásának elektrofiziológiai alapja az elektromos impulzus körforgása. Jövőbelátó elképzelése az volt, hogy a pitvarfibrilláció azért maradandó, mert az egyetlen nagy körben forgó (single-circuit/mother-wave re-entry) elektromos impulzus véletlenszerűen, flbrillációs vezetés révén, nagy frekvenciával depolarizálja a környező, rövidebb-hosszabb ideig refrakter szívizomterületeket. Az elsők között írta le a pitvarlibegés elektrokardiográfiai és klinikai jellegzetességeit, s észrevette, hogy a lebegés nemritkán remegésbe megy át, és vice versa; rámutatott a kétféle arrhythmia közötti patofiziológiai hasonlóságra (circus movement). A pitvarlibegés és -fibrilláció humán EKG-val alátámasztott, egyértelmű megkülönböztetése mindemellett Joliié és Ritchie érdeme. Ma már tudjuk, hogy a kétféle pitvari tachyarrhythmia váltakozása és/vagy egyidejű fönnállása (ti. a jobb pitvar libegése s a bal remegése) ugyanazon betegben sem ritka. Tőlük származik a flutter elnevezés is. Lewis és Schleifer olyan betegek kórtörténetét ismertették, akikben a pitvari extrasystolia, a paroxysmalis ectopias tachycardia és a fibrilláció váltakozott, s a mai, korszerű ismeretekkel összhangban [noha a pulmonalis vénaszájadékokban keletkező trigger-extrasystolék és a tachycardia (rövid ciklushossz)-indukálta elektromos remodelling patofiziológiai szerepét még nem ismerték], rámutattak a pitvari tachyarrhythmiák keletkezésének és fönnmaradásának kórtani kontinuumára: „The three forms of disturbance may be regarded as the expression of heterogenetic or pathological impulse formation of three grades, the production of single and isolated impulses, the occurrence of a series of impulses from a single focus and finally the activity of a number of such foci." Lewis vette a fáradtságot, hogy beteg (szabálytalan szívverésű, fulladó) lovakról artériás + vénás nyomásgörbé(ke)t és EKG-t készítsen, s (már 1910 elején) ott volt beteg állatok lelövésénél, hogy rögvest a mellkas megnyitása után, saját szemmel ellenőrizhesse, vajon az állatok pitvarai valóban remegneke. Hosszú ideig foglalkoztatta a pitvarfibrilláció - összes részletében mindmáig tisztázatlan - patomechanizmusának kutatása. Einthovennak 1919. szeptember 2-án küldött levelében így írt: „At present we are working at fibrillation of the auricles, but it is a very tough nut to crack." (Jelenleg a pitvarfibrillációval foglalkozunk, amely azonban nagyon kemény dió.) Lewis vezette be a később róla elnevezett létradiagramot (ladder/Lewis diagram), amelyet ma is gyakran alkalmazunk a bonyolult tachy- és bradyarrhythmiák mechanizmusának megértésére és szemléltetésére. Lewis mindazonáltal 1923-ban abbahagyta elektrokardiológiai kutatásait, mert az volt a benyomása, hogy e téren már nemigen maradt fólfe-