Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - FAZEKAS Tamás: A pitvarremegés áttekintő története

kilengésből állt, az apparátus ugyanis még nem volt elég érzékeny, hogy részletdúsan megjelenítse a pitvarok és kamrák depolarizációját (a P-hullámot és a QRS-komplexust), valamint az ingerület-visszafejlődést (kamrai repolarizációt: az ST-szakaszt és a T/U-hullámot). Két londoni kutató, Sir William Maddock Bayliss (1860—1924) és Ernest Henry Starling (1866—1927) 1891/92-ben korszerűsítették a Lippmann-féle kapilláris elektrométert, s az egyik elektródot a jobb kézre, a másikat a szívcsúcsra helyezve, már háromosztatú EKG-t sikerült regisztrálniuk. A pitvari és kamrai depolarizáció közötti, kb. 0,13 másodperces késést (a később PR-intervallumnak nevezett AV-átvezetési időt) is szemléltették. Az elektrokardiogram (EKG) kifejezést a Nobel-díjas (1924) leideni élettanász, Willem Einthoven (1860—1927) használta először a holland orvostársaság 1893-i konferenciáján tartott, írásban is kiadott előadásában [Nieuwe methoden voor clinisch onderzoek. (A klinikai kutatás új módszerei) Ned. T. Geneesk. 1893; 29 II: 263-286]. Einthoven az általa tökéletesített húros galvanométerrel oly mértékben fokozta a műszer érzékenységét, hogy a mostani high-tech/á\g\tá\\s készülékekkel regisztrált EKG-kal egyenértékű fölvételeket tudott elvezetni. Az első emberi EKG-t 1902-ben publikálta a nyugállományba vonuló leideni belgyógyász professzor, Siegmund Sámuel Rosenstein (1832—1906) tiszteletére összeállított, kis példányszámban kiadott emlékkönyvbe írt holland tanulmányában. Einthoven EKG-ja már öt hullámból állt, s ezeket a megjelenés sorrendjében P, Q, R, S és T betűkkel jelölte (s 1906-ban a hatodik fiziológiás EKG-kilengést, az U-hullámot is leírta). Pitvarremegést megörökítő EKG-t is ő mutatott be először 1906-ban. Az EKG-korszak előtti megfigyelések Ha kétezer év kell, hát legyen kétezer év. A fontos dolgok nem sürgősek. Kovács Zoltán A pitvarremegés történetének bemutatásához hozzátartozik a vérmozgásva vonatkozó elméletek tömör ismertetése, hiszen az artériás érlökés szabálytalanságát és egyenlőtlenségét (pulsus irregularis perpetuus; pulsus irregularis et inaequalis) okozó pitvarfibrilláció históriája is az orvoslás régmúltjába nyúlik vissza, amikor a szív elektromos és mechanikai (contractilis) tevékenységének detektálására alkalmas módszerek még nem léteztek. A Biblia az elme- és nőgyógyászati/szülészeti, valamint a fertőző betegségekhez viszonyítva a szív- és érrendszeri kórképeket aránylag ritkán említi. Az Ószövetségben 85 alkalommal, az Újszövetségben több mint százszor fordul elő a szív szó, általában nem orvosi, inkább szimbolikus jelentésben. A Biblia különböző szavakkal írta le a szívpanaszokat: nem lehetetlen, hogy a „háborog" kifejezéssel épp a rendetlen, szabálytalan szívműködést (extraszisztoliát ? pitvarfibrilláció okozta abszolút arrhythmiát?) jellemezték. Az ókori zsidóság körében - az egyiptomiakkal ellentétben - ritka volt az érelmeszesedés: a sertéshús/zsír evését Mózes tiltotta, bőségesen fogyasztottak ellenben hosszú szénláncú telítetlen (ma már tudjuk, kardiovazoprotektív) zsírsavakban dús olívabogyót, növényi magvakat (dióféléket), gyümölcsöt és zöldségeket. Mai zsargonnal, étrendjük (indo)mediterrán, antiatherogen jellegű volt. A régi korok orvosai tapintották az ütőérverést, és tulajdonságainak [nagyságának, teltségének, szaporaságának (ütésszám/perc), ritmusának] (differenciál)diagnosztikai és