Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
Fehér János (főszerk.)-Gazda István-Szállási Árpád (szerk.): Emlékkönyv az Orvosi Hetilap alapításának 150. évfordulójára. Budapest, Markusovszky Lajos Alapítvány - Magyar Tudománytörténeti Intézet - Akadémiai Kiadó Zrt., 2007. 160 p., ill. Az orvostörténeti szakirodalom sora ismét bővült egy jeles kötettel. Valóban emlékkönyvet tart kezében az olvasó, amely felidézi az indulás nehézségeit, a sokszor heroikus erőfeszítést, amit a szerkesztők és szerzők a puszta fennmaradásért, a szakmai haladásért folytattak, okulásul a fiatalabb nemzedékek számára. Az 1857. év fontos mérföldkő a magyar orvostörténelemben, hiszen az első életképes magyarnyelvű szaksajtó megszületését üdvözölhetjük benne. A latin és német nyelvű hazai orvosi irodalom mellett az első magyarnyelvű sajtóorgánum a Bugát Pál által szerkesztett Orvosi Tár volt, (1831-1833, 1838-1848), amely azonban csak néhány évig volt képes fennmaradni. Szerepét az Orvosi Hetilap vette át. Célkitűzése forradalmi újításnak mondható, mert a magyar orvosi szaknyelv kialakulásában és fejlesztésében vezető szerepet vállalt. A magyarnyelvűség mellett az elmaradott hazai egészségügyi viszonyok felszámolása érdekében jeles tudósokat és hazafiakat is felsorakoztatott, véleményüket figyelembe véve őket is bekapcsolta a küzdelembe. Ebben az orvostudománynak stratégiailag oly fontos munkájában ez a szaklap - egyben a világ hatodik legrégibb folyóirata - nagyszerűen helytállt. A könyv a mindenkori főszerkesztő nevével és tevékenységével fémjelzett korszakonként tárgyalja a folyóirat sorsát. Hat korszak körvonalazódik a Hetilap életében: Markusovszky Lajos (1847-1889), Hőgyes Endre (18891905), Lenhossék Mihály (1905-1923), Vámossy Zoltán (1923-1944), Trencsény Tibor (1946-1989), Fehér János (1989-) neve képviseli az egyes periódusokat. Kialakulnak az állandó rovatok, amelyek a családorvosok, klinikai és kórházi gyakorló orvosok, a tudományos kutatók tevékenységét és érdekeit tartják szem előtt. Figyelmet fordít a lap a medicina legfrissebb eredményeinek ismertetésére is: kongresszusi összefoglalások, sajtószemle és szupplementumok formájában, melyek elektronikus formában a Medline, az Index Medicus közvetítésével bekerülnek a nemzetközi szakmai adatbázisokba. Az 1958-ban indult „Horus", az orvostörténelem fóruma, amely ma is különös érdeklődésre tarthat számot a téma kutatói körében. A hagyományos rovatok mellett újabbakkal is bővült a folyóirat, mint pl. a „Mindennapok gyakorlata" és a „Betegségek röviden" rovatok, melyek nagy sikert hoztak az új évezred Hetilapjának. Külön figyelmet érdemelnek a fekete-fehér és színes illusztrációk, a fotók és régi kiadványok címoldalai, amelyek mind ama hosszú út egy-egy pillanatát világítják meg, amit ez a folyóirat megtett 150 éven keresztül, méltó arra, hogy a magyar „Kulturális Örökség" részét képezze. Hubert Márta Feistauer, Daniela-Monecke, Uta-Müller, Irmgard-Röther, Bastian (Hrsg.): Christian Gottfried Nees von Esenbeck. Die Bedeutung der Botanik als Naturwissenschaft in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts. Methoden und Entwicklungswege. (Acta Historica Leopoldina, Nr. 47). Halle (Saale), Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina; Stuttgart, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, 2006. 368 p. ill. A boroszlói (Wroclaw, Breslau) levéltárak anyagának hozzáférhetősége és kutathatósága serkentette a tudós kortársakat, hogy Christian Gottfried Nees von Esenbeck (1776-1858), egy agilis tudós hatalmas életmüve, - melynek néhány részterülete az elmúlt évtizedben már vita tárgyát képezte, - ismét napirendre kerüljön. A 2003. évi első konferencia témáját a romantikus természetfilozófia intézményesítése és az egyetemtörténet képezte. Ezek az előadások szintén az Acta Historica Leopoldina lapjain jelentek meg. (Az eddig megjelent kötetek: 40. sz.: J. W. Goethével folytatott levelezése, 4L sz.: levélváltása a kiadóival, 42. sz.: részletes életrajza, 43. sz. politikai és társadalomtudományok a 19. század első felében). A boroszlóban, 2005. június 9-11-én megtartott második Leopoldina-konferencia előadásait, melyeknek szerzői von Esenbecknek különösen a botanika területén kifejtett munkásságát, kutatásainak súlypontját és felismeréseinek adaptációját értékelik, ez a kötet tartalmazza. Az első témakör: Esenbeck munkásságának átfogó kritikai elemzése és helyének meghatározása a tudománytörténet területén B. Hoppe (21-54) tollából származik, aki a ráragasztott „modern természettudós" emblémáját korrigálta és pontosította. Reformterveinek megvalósítása az oktatásban képezte D. Feistauer - U. Monecke (103119) tanulmányának témáját, oktatási terveihez sikerült ugyan megnyernie Altenstein, porosz kultuszminisztert is, de átütő sikereket nem könyvelhetett el ezen a területen sem. A levelező botanikusok társasága a 19. század elején is az ő ötlete volt (B. Röther: 55-102), bár eddig nem sok adat vált ismertté, jelentőségét mégis aláhúzza, hogy köreiből számos akadémiai fokozatokkal rendelkező tudós került ki. A második témakör botanikai munkásságát érintik. Témák: Esenbeck munkái a taxonómia és a modern növénykutatás területén illetően (H. W. Lack: 157-171), megállapítja, hogy az általa új speciesként meghatározottak
