Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

KRÓNIKA — CHRONICLE

KATONA IBOLYA (1912-2007) Egy esztendővel ezelőtt volt 40 éve, hogy megalakult a Magyar Orvostörténelmi Társaság. Én is alapító tag lehettem. A medicina históriája mindig közel állt szívemhez. Akkor, azaz 1966-ban ismerhettem meg e szép és fontos tudományág kiemelkedő alkotóját; Katona Ibolyát. Feltűnt, hogy nemcsak előadója és írója a diszciplínának, nemcsak hivatalos feladatköröket tölt be, hanem óriási tudásanyaga mellett fantasztikus szeretettel, lélekkel foglalkozik a hajdankor jeles személyiségeivel. 1967- ben még orvostanhallgató voltam, amikor az Egészségügyi Felvilágosítás-ban első közleményem megjelent. Itt ismertem meg Dr. Katona Ibolyát, a főorvosnöt, aki a megelőzés híve, aki fáradhatatlanul küzd, harcol e célért. Hangsúlyozom, szóban, írásban, az egészség megvédéséért. 1968- ban - medikusként. - az Orvosi Hetilap szerkesztőségének tagja lettem. Az egyik tudományos ülésen odajött hozzám Dr. Katona Ibolya. - Már vártam, hogy találkozzunk - gratulált valamelyik cikkemhez. Tudtommal akkor még nem volt medikusnak része ilyen megbecsülésben. Azután az Egészségnevelés szerkesztő bizottságába kerültem, ahol Dr. Füsti Molnár Sándor szerkesztő és Dr. Katona Ibolya támogatásának köszönhettem működésemet. Kettejük neve után jöhetett az enyém. Teltek a hónapok, évek, 40 év ismeretség. Nekem is tanítómesterem lett, orvosként, egészségnevelőként, orvostörténészként. Sokszor elhívott lakásukra; megismertetve férjével, Kutas Györggyel, akiben, igen széles látókörű embert ismertem meg. Jólesett vendégként üldögélni, e valóságos asylumban. A szépirodalom sok-sok kötete mellett körös-körül szakmai könyvek, folyóiratok voltak láthatók. Mindig teát ittunk. Szóba kerültek a korábbi évtizedek, az emberiség történelmének infernóját jelentő második világháború, a sok szenvedés. Aztán az erőgyűjtés a kezdéshez és a folytatáshoz. Természetesen egyik legbensőbb szenvedélye a gyermek- és ifjúságvédelem volt. Elmondta, hogy célja: értékes elődöknek szeretne emléket állítani, tevékenységüket bemutatni és így felhívni a figyelmet a gyermekek érdekeire. Adatokat, dokumentumokat gyűjtött, rendszerezett. Hajdani tudósok leszármazottait is megkereste, és mindig örömmel számolt be találkozásokról, halványuló, megszerzett képekről. Amikor cukorbeteg lettem, meglátogatott. Közölte, hogy ha már visszatérek a napi életbe, látogassak el hozzájuk. Első utam oda vezetett. Erőt adott, hitet, életkedvet. Ismét beszélgettünk írókról, színházról, irodalomról, koncertekről. Megmutatta a könyveket, amelyelvet az utóbbi időben olvasott. Megmutatott kis papírszeleteket és felolvasott részleteket. Hozzáteszem, a gyönyörű magyar anyanyelv teljes birtokában volt. Négy évtized - negyven év. ízlelgetem a szavakat. Közeledett a névnapom, születésnapom, elsőként Tőle vehettem kézhez küldeményét, ajándékát. Tudta, biztosan emlékezett, mely írók, mely szerzők a kedvenceim, és tőlük, róluk küldött müveket. Fontosnak tartott közleményei gyűjteményes kiadása példát mutatott a gondos mérlegelésre, a mondanivaló logikus ismertetésére, figyelve a formai, esztétikai követelményelvre is. Kedves tekintettel vette kézbe egy-egy korábbi cikkét, mérlegelve, hogyan kerüljön be az általa kiadott kötetbe. Dr. Katona Ibolya útját a legszebb ars poetica határozta meg: mindig mindenkin segíteni. Ezt bizonyítja élete minden perce, aki mindenben segítőkész, támogató, lelkesítő és érdeklődő volt. Ibolya élete a 20. századra esett, a legsúlyosabb tragédiák sodrába. Valami rendkívüli életerő vezette Őt mindvégig szeretettel. Mit jelent elköszönni, mi a búcsúzás? Ibolya esetében az, hogy emlékezzünk lelki erejére, példájára, alkotásaira; mosolyára, amellyel mindig átsegítette a rászorulót az élet akadályain. Beszélgettünk színházi előadásokról, kiemelve színészi teljesítményeket, felolvasott néhány idézetet hajdani filozófusokról. „Szépek és igazak" - mosolyodott el. Nehéz a feladatom megköszönni, ahogy fogadott, és ahogy évtizedeken át figyelt rám. Nehéz a feladat: méltatni, megbecsülésemet kifejezni, összefoglalni, érzékeltetni szerénységét. A zord világ borzalmai között megállunk most. Igen, meg kell állnunk és doktor Katona Ibolyára gondolnunk, Ibolyára, a mosolyára, megköszönve negyven év ismeretségét, tanítását, példamutatását. Kedves Ibolya, köszönöm. Vértes László