Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

KRÓNIKA — CHRONICLE

KRÓNIKA HALOTTAINK IZSÁK SÁMUEL (1915.12. 20.-2007. 09. 04.) A kolozsvári Izsák Sámuel professzor 2007 szeptember 4-én bekövetkezett halálával a magyar és a román nyelvterület olyan tudóssal lett - valószínűleg pótolhatatlanul - szegényebb, aki a legmagasabb fokon művelte mély humanizmusban gyökeredző hivatását, az orvos- és gyógyszerészettörténetet. Izsák Sámuel Több mind két évvel ezelőtt, 2005. január 7-én kelt levelében, Pataki Jenő: Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéből (Piliscsaba 2004) című könyvének kiadása kapcsán, Izsák profeszor bevezető esszéjében a következőképpen ír: „Ha testileg nem is, de intellektuálisan „még talpon" állok, bár már nincs sok időm ezen a világon. Tervezem egy újabb gyűjteményes kötetem összeállítását, kiadását, ha majd találok egy mecénást, aki még az orvostörténelemre is hajlandó lenne költeni. Persze, ha időm lesz rá. " E kívánsága hosszú élete végén már nem teljesülhetett. Mint egykori kolozsvári orvostanhallgatóra, erős és tartós hatással volt azon első találkozásom, a kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (Egyetem) Orvos- és gyógyszerészettörténeti Tanszék vezető professzorával 1980-ban, amelynek során kérésemre, a diákrádió számára készülő kultúrtörténeti portrésorozat céljára híres erdélyi magyar, román, német stb. orvos személyiségek névsorát és a témához alkalmas forrásanyagot adta át nekem