Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
ADATTÁR — DOCUMENTS - EMED, Alexander: Schulhof Vilmos és Schulhof Ödön
Vilmos mutatta be. A trianoni tragikus békekötés következtében Magyarország elvesztette kiváló fürdőhelyeit (Pöstyén, Tusnádfürdő, Herkulesfürdő stb.). Mindennek következtében Hévíz lett az ország leglátogatottabb fürdőhelye. A német nyelvű vendégkör megnyerése céljából 1927 -ben jelent meg A Balaton tó és Hévíz radioaktív kénes iszapfürdő cimix füzet német fordítása. E munkában is Schulhof írta a Hévízre vonatkozó fejezetet. A háború után már több orvos dolgozott Hévízen. Mindenekelőtt Moll Károly, aki már 1920-ban kezdte munkásságát, és igen jó barátságban maradt Schulhof Vilmossal egész élete folyamán, illetve Schulhof Ödön, Vilmos öccse, aki röntgenorvosként a Zanderintézetet, valamint a röntgenosztályt vezette. Schulhof Vilmos tovább fáradozott Hévíz tudományos népszerűsítésén és különös mértékben emelte ki az iszapkezelés jelentőségét. 1935-ben adta ki Derékfájás, ülőidegzsába és a csípőizületi megbetegedések tünetei című tanulmányát a Gyógyászat-ban. Az Országos Balneológiai Egyesület 41. kongresszusán 1936 májusában A hévízi gyógyforrástó ismertetése címmel tartott előadást. 1937-ben pedig önálló ismertető könyvecskét jelentetett meg Hévizgyógyfürdő címmel. Schulhof zsidó volt, így az 1938-as első zsidótörvény megjelenése után már nem engedélyezték szakmai fórumokon való tevékenységét. 1944 áprilisában sárga csillaggal a mellén jelent meg hévízi munkahelyén. Bár biztonságosabb pesti otthonában maradhatott volna, mint testvére Ödön, ő azonban a veszély tudatában is leutazott szeretett Hévizére Május 8-án a keszthelyi gettóból Auschwitzba deportálták, ahonnan soha sem tért haza. Schulhof Vilmos volt az első reumatológus és balneológus Hévízfürdőn. Korán ismerte föl a hévízi tó nagyszerű gyógyhatását, széleskörű publikációs tevékenységének köszönhetően tett szert a fürdő nemzetközi hírnevére. Kiváló orvos, kollEga és tehetséges szervező volt. A fürdőtelep legszebb sétányát nevezték el róla, ez őrzi emlékét. Schulhof Ödön (1896-1978) Vilmos féltestvére 22 évvel volt fiatalabb öccsének Vilmos korán elvesztette édesanyját, így az apa - a zsidó szokás szerint - elhunyt felesége húgát vette el feleségül: Ödönt ez a második asszony szülte. Ödön számára a sokkal idősebb Vilmos nem csak a féltestvért, hanem az apát is jelentette, fivére példája orvosi pályaválasztását is meghatározta. Ödön 1918-ban promoveált a budapesti egyetemen, majd az 1. sz. Belklinikán segédorvoskodott. 1919 tavaszán kollégái szakszervezeti titkárrá választották, ezért a Tanácsköztársaság bukása után munkahelyéről távoznia kellett. 1919 és 1923 között Berlinben dolgozott az ortopédiai és röntgenológiai osztályokon. Hazatérése után ő is Hévízre költözött, ahol a Zander-intézetben hasznosította berlini tanulmányait, mint röntgenológus és a fizikoterápia vezetője. Intézeti munkássága mellett magánpraxist is fönntartott. A fürdőszezon elmúltával ősztől tavaszig Budapesten dolgozott: 1923-tól 1928-ig az Országos Gyermekvédő Liga ortopédiai intézetében, majd 1928-tól 1932-ig a Charité Poliklinika röntgenosztályán. 1932-ben a Park Szanatóriumba került, ahol 1944-ig a fizikoterápiás osztály vezető főorvosa lett. A reumás, izületi betegségek kezelésére 1926-ban elsőként alkalmazott novocain infiltrációt, amellyel a helyi fájdalmakat és izomgörcsöt sikeresen szüntette meg - legalábbis ideiglenesen. Az 1930-as években sacroiliacalis röntgenfelvételével, amelyet Bársony Tivadarral, a Zsidókórház röntgenológusával dolgozott ki, nemzetközi hímevet szerzett. Schulhof Ödön mindennapos gyógyító tevékenysége mellett igen fontos tudományos balneológiai munkát is végzett: 1928-ban a fürdők hidrosztatikai hatásáról egy berlini folyóiratban, 1929-ben pedig a Gyógyászat-ban tett közzé tanulmányt. Kutatásai során kiderítette, hogy fürdőzés közben az alsó végtagok térfogata csökken. Vizsgálta az iszappakolás biológiai hatását is.
