Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

ADATTÁR — DOCUMENTS - DÖRNYEI Sándor: Magyary-Kossa Gyula és Pataki Jenő levelezése

délyi orvostörténeti naptárat állít össze, életrajzi vázlatokat ír a kolozsvári magyar szakfolyóiratokba, később ezt a sorozatot erdélyi orvosi életrajzi lexikonná bővíti, számba veszi a régi orvosok arcképeinek lelőhelyeit. A levelezés során adatokat cserélnek, arcképeket küldenek egymásnak. A kutatásaikban éppen az aktuális kérdésekben fordulnak egymáshoz. Magyary-Kossa - többek közt Bánfihunyadi Jánosról, Gyöngyössi Pálról, Hatvani Istvánról, a szülőszékről, a kolozsvári orvos-sebészi tanintézet tanárairól kér és kap adatokat, addig ismeretlen vagy Budapesten nem elérhető források másolatát. Pataki az erdélyi lepra-járvány, a Károlyi- és Telekilevéltár, a kuruzslás felől érdeklődik, illetve számít tájékoztatásra. Pataki gondoskodik az erdélyi magyar szakfolyóiratok eljuttatásáról, így küldi meg az ezekben megjelenő közleményeit. Mindketten az adatgyűjtés szerves részének tekintik a képek (arcképek és tárgyi ábrázolások) gyűjtését. Levelezésükben ezek a kérdések jelentős szerepet játszanak. MagyaryKossa a Patakitól kapott fotómásolatokat elhelyezi abban a nagy gyűjteményben, amelyet ma a Semmelweis Egyetem Levéltára őriz. A levelek során láthatjuk, hogy a csak vágyaikban élő nagy magyar orvostörténeti összefoglaló mű érdekében végzett „téglagyűjtés" közben múlnak az évek, a tudományos kérdések mellett egyre több szó esik a keserves megélhetésről (pl. könyvtáruk áruba bocsátásáról) és a romló egészségről. A folyamatos munka, a kisebb-nagyobb sikerek, egymás biztatása azonban éltetik reményeiket. Nemcsak alkotásaikkal, hanem mindvégig fiatalos munkaszeretetükkel is példát mutatnak utódaiknak. Az utolsó levelek 1939-ből származnak, továbbiak hiányában a következő öt esztendőről már nem tudósítanak minket, csak ezen idő alatt született műveiket ismerjük. Mindketten 1944-ben fejezték be életüket. Pataki Jenő január 14-én halt meg, MagyaryKossa Gyula félévvel később június 21-én követte barátját. 1. MAGYARY-KOSSA GYULA - PATAKI JENŐNEK. 1906. JÚLIUS 5.

1 Igen tisztelt Kartárs Úr! Nagyon lekötelezne, ha a Kolozsvári Orvos-Term. Közlönyben

2 közzétett b. értekezését: „Adatok a magyar ifjak orvosnevelésének történetéhez" - megküldeni kegyeskednék. Nagyobb orvostörténeti munkán

3 dolgozom s ahhoz talán az Ön cikkében is találnék adatokat. Egyik könyvészeti munkában

4 azt olvasom, hogy a hajdani híres Pataki Sámuelnek,

5 az Aesculapius Dacicus-nak, latin nyelvű naplója t. Kartárs úr birtokában van. Nem lehetne azt 1 Országos Széchényi Könyvtár. Kézirattár. Levelestár. 2 A folyóirat és a közlemény pontos adatai: Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egylet Orvos-Természettudományi Szakosztályából. I. Orvosi szak. 1903. 25. évf. 1-2 sz. 137-149. 3 Feltehetően A régi magyar orvosnövendék című tanulmányához végzi az adatgyűjtést. A tanulmány az Orvosi Hetilap 1909-i évfolyamában hat folytatásban jelent meg. 4 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.X.köt Bp. 1905. 497. hasáb. 5 Pataki (I.) Sámuel (1692-1766) kolozsvári városi orvos, az erdélyi Pataki orvosdinasztia alapítója. A naplóról később többször szó esik a közleményben. A Dáciai Aesculapius nevet Weszprémi István örökítette meg: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Második száz. Első rész. Bp. 1962. 346-347.)