Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KÖLNEI Lívia: Kuruzslás elleni kiállítás 1928-ban

pezett a következő tematikus csoporthoz a primitív szülészet témaköre: képek és néhány 1718. századi szülőszék. A középkor és újkor természetgyógyászatának anyagából nyújtottak ízelítőt a tárlók: a magyar kuruzslás írott emlékeit (talán régi dietétikai könyveket?), tudományosság látszatát keltő nyomtatványokat és kalendáriumokat állítottak ki. A kalendáriumok csoportján belül elkülönítették a helyes és a kuruzsló tanokat népszerűsítő kiadványokat. Következtek a népies recipék, majd egy külön tárlóban a népies hipnotizmus anyaga. Szintén külön tárlót szenteltek a népies spiritizmusnak. A 11. tárló volt a természetgyógyászoké és homeopatáké. Felső részében érmeket és plaketteket, alsó részében írott anyagokat állítottak ki. A harmadik tematikus csoportot a magyar népi gyógyítás dokumentumai alkották. Egy teljes tárlót szenteltek a rontás és rontáselhárítás témakörének, egyet pedig dr. Faludi Géza amulett-gyüjteményének. Három tárló mutatta be - betegségcsoportok szerint elrendezve a népi gyógyítás eszközeit, gyógyszereit, egyet pedig csak a népi orvosságok bemutatására szántak. Ez utóbbiban helyet kaptak a patikákban kapható ún. titkos szerek mellett a pásztorok és a füves asszonyok szerei is. Ezek után is kisebb témakörök szerint rendeződött a kiállítás: a magzatelhajtás és annak következményei (más leírásokból tudjuk, hogy itt elborzasztóan élethű viaszpreparátumokkal mutatták be az átfúródott méh és előtüremkedő bél szörnyűségeit), a kuruzsló kozmetika eszközei és reklámjai. A falak mentén egy javasasszony és egy foghúzó-borbély életnagyságú figurája állt. A mai kutató értetlenkedve veszi tudomásul, hogy járószékeket is kiállítottak (hasonlóan a szülőszékekhez). A falakon mindenfelé a tárlók anyagát kiegészítő és magyarázó képeket láthattak a látogatók. Szintén fali kép formájában olvashatták a magyar kuruzslás kislexikonát, amelyet az Országos Stefánia Szövetség orvosainak és védőnőinek adatszolgáltatása alapján állítottak össze. (Ez jelent meg az Anyaés Csecsemővédelem c. folyóiratban.) A további tárlók anyaga már esetlegesebben került össze: varázsló eszközök (Luca széke, varázsdob) mellett meteoritok (mennykövek) és fogadalmi ajándékok (offerek) kaptak helyet, majd az 1728. évi szegedi boszorkányperben felsorolt orvosságok és korabeli patikaedények, végül gyermekorvoslásra használt kuruzsló szerek következtek. A kiállítás betetőzéseként, illetve az eddig ábrázoltak ellensúlyozásaként, a terem közepén és falak mentén helyezték el a negyedik tematikus csoport installációit: az emberiség jótevőinek emlékeit. A nagy magyar orvosok: Semmelweis Ignác, Balassa János, id. Bókai János, Korányi Frigyes, Kovács József és Markusovszky Lajos „ereklyéi" két tárlót töltöttek meg. A híres külföldi orvosokat a falakon és oszlopokon elhelyezett képek, valamint Faludi Géza plakettjei idézték meg a következő vitrinben. A terem közepén álló makett-színpadok a jó és rossz orvoslás szembeállításával szintén ezt a tematikát szolgálták. Betetőzésként Semmelweis „apoteózis"-át említette a szerző, de nem fejtette ki részletesebben, hogy itt egy triptychonról (hármas osztású képről) volt szó. A Magyar Orvos című folyóirat 1928-as 1. számában érdekes tanulmányt közölt dr. Flesch Nándornak, az Orvos-Szövetség előző elnökének tollából. A kuruzslás meggátlása a többi, ismertetett tanulmányhoz képest más nézőpontú megközelítéseket is tartalmazott. Flesch Nándor a kuruzslóknak három típusát különböztette meg: 1. jó szándékú hozzátartozó, barát, tanácsot adó ismerős; 2. tanítók, lelkészek „nagyképű jótékonykodása"; 3. anyagi haszonért kuruzslók (gyógyfűkereskedők, delejezők, hipnózissal és szuggesztióval dolgozók, vízgyógyászok, masszőrök). Idézte az 1921-ben már megalkotott új törvénytervezetet, amely „a minisztérium valamely fiókjában alussza talán örök álmát, és a kuruzslás aka-