Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁSZTOR Emil: Orvosegyetemi oktatás hazánkban 1769 és 1971 között, különös hangsúllyal az anatómiára és a koponyatanra
Ugyancsak Nagy László jegyezte le Lenhossék Mihály fejlődéstani előadásait. A terjedelmes munka két része: /. Altalános fejlődéstan és II. A szervek fejlődése. Ismerteti és nem fogadja el a költő fej edelem Goethe (1749-1832) és Lorenz Okén (1779-1851), a kor híres természettudósa koponya-csigolya elméletét. 1907-ben megfogalmazott álláspontjuk szerint a koponya is metameriás részekkel fejlődött és négy koponya-csigolya van: az első a nyakszirtcsont, a második az ékcsont testének hátsó fele a falcsontokkal, a harmadik az ékcsont testének elülső fele a nagyszárnyakkal és a homlokcsonttal, és a negyedik a rostacsont. Erre az elméletre az adhatott alapot, hogy a chorda dorsalis 21 a koponyába a sella turcicáig beterjed, amit a koponya chordalis részének is neveznek és amely előtt foglal helyet a praechordalis koponya. Érdekes megfigyelés, hogy kb. kétéves korig a nyakszirtcsont pikkelyének középső részén egy harántirányú bemélyedés tapintható, amely összetéveszthető egy interparietal is ossiculummal. Ugyanis az os occipitale pikkelyének felső része kötőszöveti, alsó része porcos alapon fejlődik és összenövésük helyén észlelhető egy ideig a bemélyedés. Lenhossék Mihály szövettani előadásai szintén kézírásos formában kerültek kiadásra (1915), amelyet Schönholtz Jakab dr. jegyzett le. A szövetek és szervek mikroszkópos képeinek ismertetése mellett olyan témákat is magyarázott, mint az optikai lencsék és a mikroszkóp, vagy a szövettani mikrotechnika. További fontosabb munkája: Ritkább bonctani rendellenességek (MTA kiadás, Budapest, 1886), amelyben saját boncolásainál talált három fejlődési rendellenességet ismertet: 1. mindkét here a bal borékfélben, 2. elcsontosodott ligamentum stylohyoideum, 3. medenceürben fekvő bal vese. Mivel egy ideig az anthropológia előadó tanára is volt és kutatásokat is végzett, tapasztalatait Az anthropológiáról és teendőinkről az anthropológia terén (1915), valamint Az ember helye a természetben (Franklin Társulat, Budapest, 1915) című tanulmányaiban ismertette. Ez utóbbi egy nagyon fontos állásfoglalás a Darwin-i eszmék mellett, amelynek aktualitását Th. H. Huxley .könyve (Evidence as to man's place in nature. London, 1863) megjelenésének 50-éves évfordulója adta. A darwini elmélet alapján az ember származásának és az állatvilághoz való viszonyának jelentős kérdéseit és a faj fejlődéssel kapcsolatos nézeteket már nagy irodalom tárgyalta, amelyet 1915-ben Lenhossék szerint 5 elmélet köré lehetett csoportosítani. Ezen elméletek vezető személyiségei: 1. Ernst Haeckel (1834-1919); 2. Gustav Albert Schwalbe (1844-1916); 3. Hermann Klaatsch (1863-1916); 4. Ambrosius Arnold Hubrecht (1853-1915); 5. Julius Kollmann (1834-1918). A munka érdekes részei: pl. a csökevényes szerveknek, mint az ember állati származásának bizonyítékai, vagy az egyenes testtartás következményeinek ismertetése. Ritkán hangoztatott összefüggéseket tár elénk az agy súlyának vizsgálatánál az állatvilágban. Ismeretes az ember agyának átlagos súlya 1375 gr., az embernél csak kissé nagyobb méretű gorilláé 463 gr. Egy 70 kg-os orangután agyának súlya 431 gr., csimpánzé 406 gr.. . . az egész állatországban csak két állat van, amelyeknek abszolút agysúlya felülmúlja az emberét" : az elefánt agysúlya 5473 gr., az óriás ceté 7000 gr. Viszont az elefánt testsúlya 46-szor nagyobb az emberénél. „ ... s ha az embernek a maga testéhez képest csak annyi agyveleje volna, mint az elefántnak, az agyvelejének súlya nem haladná meg a 18 gr.-ot ". Az érdekes adatok mellett természetesen már ismeretes volt az agykérgi sejtek tömegének és az emberi agy homloklebenyének, a beszédközpont speciális sejtstruktúrájának jelentősége. Az őslénytani 21 A chorda dorsalis (gerinchúr ) a gerinc előtelepe a gerincesek törzsfejlődésében.
