Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KÖLNEI Lívia: Kuruzslás elleni kiállítás 1928-ban
női testkultúra új útjai c. könyvei is felkerültek a listára. A bibliográfia nagy hátránya, hogy nem különülnek el a gyógymódokat népszerűsítő és a róluk szóló, értékelő könyvek. A kuruzslás elleni sajtópropaganda tökéletesen felépített ívét egy félig-meddig „laikus" hölgynek, Tanay Magdának, a Magyar Országos Vörös Kereszt alkalmazottjának szubjektív beszámolója zárta le. O egyrészt azokat az ápolónőket képviselte, akik nap mint nap szembesültek az egyszerű embereket sújtó babonákkal - másrészt arra volt hivatva, hogy megfogalmazza a hétköznapi „kisember" véleményét a kiállításról. Hangulatos beszámolót olvashatunk a kiállítás termeiben sétáló, egyszerű múzeumlátogató szemszögéből. Olvasóit végigvezette a földszinti munkavédelmi tárlaton, majd a negyedik emelet kuruzslás elleni kiállításán. Összefoglalásából kiviláglik e kiállítás fő rendező elve: az ellentétpárokra épülő módszer. „Legötletesebb a terem közepén álló kis modell-fülke, mely 12 picziny rekeszre osztva, parányi maquette-figurákkal szemléltetve állítja szembe a kuruzslás fészkeit a modern orvosi munka fészkeivel. Egymás mellett: középkori tornyos városkában a vesztegzár és a modern egészségügyi közigazgatást szemléltető kis fülke, s közöttük a fejlődés egész világa. (...) A legmélyebb és a legnevelőbb hatásúnak a nagy magyar orvosok, az emberiségjótevői emléktárgyainak gyűjteményét találom, a megkapó Semmelweis-trypticonnal." 20 1929-ben a Népegészségügy közölte még Deési Daday Andrásnak A magyar kuruzslásról szóló előadását, amely valószínűleg szintén az 1928-as szeptemberi kiállítás kapcsán hangzott el. Áttekintette a babonák, hiedelmek fejlődését a magyar ősvallástól a kortárs népi gyógyításig. A kuruzslás korabeli megítéléséről az Országos Orvos-Szövetség hivatalos lapjának tudósításaiból kaphatjuk a legtöbb információt. Az Országos Orvos-Szövetség címet viselő folyóirat 1928-as évfolyamának 17-18. összevont száma ezt a témát tárta az olvasók elé. A szeptember 7-ei kiállítás-megnyitón, majd az Orvos-Szövetség 8-ai kongresszusán elhangzott beszédeket szinte szószerinti lejegyzésben jegyzőkönyv-formában közölték. Szeptember 7-én délelőtt a sajtó munkatársainak mutatta be a kiállítást Manninger Vilmos professzor, szellemes megjegyzésekkel fűszerezett, szakszerű tárlatvezetés keretében. Manninger professzor mind a kiállítás (és a kuruzslás elleni propaganda) szellemi előkészítésében, mind megvalósításában kulcsszerepet töltött be. Az ünnepélyes megnyitót délután 5 órakor tartották. A népjóléti és munkaügyi minisztert Scholtz Kornél államtitkár képviselte, akit Csilléry András, az Országos Orvos-Szövetség elnöke (korábbi népjóléti miniszter) köszöntött. A Csilléry-beszéd alapgondolata a küzdelem volt: az orvosok munkáját folyamatosan hátráltatja a magyar nép babonás hiedelmeivel vívott harc. Szomorúan vette tudomásul a tényt, hogy a magyar intelligencia jelentős része támogatja a nem hivatalos gyógyítókat. Bizakodott ugyanakkor a közegészségügyi intézmények fejlődésében, és annak a propagandának a hatásosságában, amely egyfelől pellengérre állítja, kigúnyolja a kuruzslást, másfelől a nagyközönség elé tárja, hogy az emberiség igazi jótevői mindenkor az orvosok voltak. A nagy éljenzéssel és tapssal fogadott elnöki üdvözlet után Scholtz Kornél államtitkár következett. Visszafogott, óvatosan ítélkező beszédét a Népegészségügy c. folyóirat kapcsán már ismertettem. Az államtitkári beszéd után Kádár Mihály doktor, a beszámoló szerzője röviden ismertette még a kiállítás látnivalóit. A beszámoló után az Orvos-Szövetség kongresszusának U.o. 1394.
