Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KISS László: Haidenreich János Lajos (1747-1807), a nagyszombati orvosi kar méltatlanul elfeledett jeles végzettje - János Lajos Haidenreich (1747-1807) an Undeservedly Forgotten Sudent of the Medical Faculty in Nagyszombat
A már eddig közölt adatok is bizonyítják, hogy Haidenreich egyike volt a nagyszombati kar legtehetségesebb végzettjeinek. E véleményünket csak megerősíthetjük Haidenreich publikációs tevékenységének áttekintésével. Haidenreich - a Nagyszombatban végzettek többségétől eltérően - 1775-ös disszertációja megírása után sem hagyta kiszáradni lúdtollat. Első aradi és jászkunsági működése fordulóján tette közzé a már említett Medicina Aradiensis. c. munkáját. A hat fejezetből álló munka az Arad vármegyében uralkodó betegségeket (a különféle lázakat, nemi bajokat, csömört, dizentériát), s azok gyógyítását írja le - egyszerű, a seborvosok számára is érthető stílusban. Említettük azt is, hogy az orvoskolléga, Lübeck recenziót írt e könyvről, meglehetősen szigorút. Rövid ismertetését azzal zárta, hogy egy képzett orvos számára semmi értékes nincs Haidenreich könyvében. Az ismertetés A Magyarország orvosi és természethistóriai irodalmáról c. dolgozatban jelent meg 1803-ban (Lübeck, C, 1803). A 20. századi recenzens 12 kevésbé szigorú és Haidenreich munkáját „sok tekintetben a megyei és városi főorvosok mind máig aktuális jelentései mintaképének" tekinti (Bugyi, B., 1981, 219-220). Már jászkun kerületi főorvosként jelent meg Budán 1784-ben Haidenreich következő, német nyelvű munkája, (3. ábra) melynek címe: Mindenki saját maga orvosa kell, hogy legyen - az egészség barátainak zsebkönyvéből jelzi, hogy kiknek és milyen célból készült e kis kötet. E kötet egyben Haidenreich egészségnevelő igyekezetének első nyomtatott megnyilvánulása. Ez az igyekezet - mint az aradi kórházzal kapcsolatban utaltunk rá kiterjedt a seborvosokra is. Az ő (tovább)képzésüket szolgálta az 1785-ben, a neves pesti Trattner nyomdában megjelentetett Orvos-sebészi instrukció c. latin nyelvű kötet (4. ábra) . Az újraélesztés és életmentés történetével foglalkozó monográfia szerint e kötet lényegében a Mária Terézia által 1769-ben kiadott „pátens" 13 ajánlásainak megismétlése (Cervenanská, N. 1973, 136-7). Nyomatékosan felhívja a falusi seborvosok figyelmét azon kötelességükre is, hogy „halott terhesből a magzat kimetszését súlyos felelősségre vonás terhe mellett ne hagyják el" (Varjassy P., 2002). Elképzelhető, hogy második aradi működése idején Haidenreich e kötetből (is) oktatta a seborvosokat. Haidenreichnek, mint megyei főorvosnak hivatalból kötelessége volt a fennhatósága alá tartozó gyógyszertárak rendszeres ellenőrzése is. Valószínű, hogy ez irányú ténykedése során tapasztalt hiányok késztették őt arra, hogy 1786-ban Pesten kiadassa a Ludwigh Haidenreich von den Apotheken c. könyvecskét (5. ábra). A kisformátumú, tizenkettedrét, 60 lapból álló füzet szövege először a Baldinger orvosprofesszor nevével fémjelzett lipcsei Magazin für Aerzte c lapban jelent meg. A magyar gyógyszerészettörténet által is számon tartott (Dörnyei S., 2005, 46) fontos dolgozatot dr. Traxler László magyarra fordította és a Gyógyszerészi Közlöny 1888-as folyamában megjelentette - a továbbiakban e fordítás szövegére támaszkodunk (Traxler L. 1888). Haidenreich munkájának egyetlen célja, hogy az emberek tudomást szerezzenek arról „miként kerülheti ki a szegény beteg a szükségtelen kiadásokat anélkül, hogy ez a gyógyszerészek kárára lenne". A falusi ember nem szívesen megy orvoshoz, inkább egyenesen a patikát keresi meg. Ezért Haidenreich szerint 12 Bugyi közlését korrigálnunk kell: a recenziót közreadó folyóiratot nem Lübeck szerkesztette, hanem Schedius Lajos (1786-1847). Az 1769 július elsején kiadott rendelet 25 arany jutalompénz kifizetését rendelte el annak, aki fuldokló embertársát a vízből kimenti. A pátens részét képezte az orvosi oktatás is, amely a Monarchia nemzetének nyelvében megjelent. A magyar változat címe: „Bizonyos oktatások, minemű gonddal kellessék a vízbe esett, s abban elfulladott, vagy másféle szerencsétlenségbe esett embereken segíteni". (Kiss L.: 1991, 996-981).
