Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KISS László: Haidenreich János Lajos (1747-1807), a nagyszombati orvosi kar méltatlanul elfeledett jeles végzettje - János Lajos Haidenreich (1747-1807) an Undeservedly Forgotten Sudent of the Medical Faculty in Nagyszombat

ismerjük. Az 1794-96-os években Haidenreich főorvoson kívül Molnár Mihály™ és Csermák János (aradi járás), Speth Filep (világosi járás), Foltin Antal (zarandi járás) és Pier Mihály (borsos-jenői járás) járási seborvosok alkották a megye „orvosi karát" (Kiss L., 1991-1992, 139). Mind Haidenreichnek, mind seborvosainak a legtöbb gondot aradi működése alatt is a járványszerüen fellépő kórok okozták. E téren azonban minőségi változás is bekövetkezett - először a história során mód nyílt egy járványos kór hatékony megelőzésére. A Jenner által 1796-ban felfedezett himlő elleni védőoltás, a vakcináció az 1800-as évek elején Magyarországon is terjedni kezdett. Terjedésében döntő szerepet játszott az egyes megyei fizikusok hozzáállása - Haidenreich a vakcinációt támogatók táborába tartozott.

11 Ezt két dokumentummal is igazolhatjuk. Bene Ferenc 1802-es könyvecskéjében felsorolja azokat az orvosokat, akik „dicséretre méltó buzgósággal" vakcinálnak - köztük szerepel az aradi Heidenreich (!) és Buchwald (Bene F., 1802, 23, 28. §). A korszak egyetlen magyar nyelvű, Bécsben (!) megjelenő újságja, az orvosdoktor Decsy Sámuel által szerkesztett Magyar Kurir 1805 tavaszán közli a rövid hírt: „Aradról. Eleken Besserkraut Seborvos olt, Haidenraik (!) fizikus egyetértéséver (Magyar Kurir, 1805, I. félév, 141). A járványszerüen fellépő betegségek oka nemcsak élő kórokozó lehetett. Az általános ínség, amely csak fokozódott a napóleoni háborúk idején, táplálkozási hiánybetegségekhez vezetett. Ezek közül leginkább a süly (skorbut) követelt sok áldozatot. Arad megye román nyelvű lakossága körében már 1795-98 között is tömeges megbetegedéseket okozott (Gortvay Gy., 1953, 31-32). Még nagyobb mértékű - a szomszédos Temes és Békés megyéket is érintő - volt az 1803-as süly-járvány. A járvány intenzitását érzékelteti az a tény, hogy maga a protomedikus - a Veza Gábor nyomdokaiba lépő - Schraud Ferenc országorvos is leutazott az érintett területre és tapasztalatait a Nachrichten vom Scharbock in Ungarn in Jahre 1803. c, 1805-ben Bécsben kiadott könyvében közzé is tette. E híradást azonban megelőzte Haidenreich 1803-ban Temesvárott kiadott História astheniae scorbuticae. c. latin nyelvű könyvecskéje (2. ábra). Elképzelhető, hogy a két orvos személyesen is találkozott, amikor Schraud a helyszínen ellenőrizte a járvány ellen foganatosított intézkedéseket (Gortvay Gy. 1953, 32). Haidenreich könyve „igen tanulságos beszámoló" (Gortvay Gy., 1953, 31), „kiváló monografikus mű" (Spielmann J., 1986, 465). A Schraud és Haidenreich által leírt betegségtünetek hasonlóságát Spielmann mutatta ki (Spielmann J., 1986, 465), kiemelve, hogy az aradi főorvos a skorbutra jellemző spontán sípcsonttörés esetét is ismertette. Haidenreich halálának pontos dátuma nem ismert. A megye monográfusa mindössze annyit közölt, hogy „1807-ben elhunyván Haidenreich, 1807-től 1833-ig a főorvos Rósa József (Márki S., 1895, 637). Összegezve tehát doktorunk életének 60 esztendejét, a korábbi téves életrajzi adatokat így korrigálhatjuk: 1776 és 1782 (?) közt Arad megye, 1783 (?) és 1790 közt a Jászkun Kerület, majd 1790-tól haláláig, 1807-ig újra Arad megye főorvosa volt. A korrigálandók közt szerepel Weszprémi klasszikus munkája is, hiszen a Az 1784-es Magyar Hírmondó tudósítása szerint: „a N. Vármegye rend-szerént való Molnár nevü Borbéllyá" igazgatja az Aradon lévő borbély-legényeket. " Ebben viszont szerepet játszhatott az a tény, hogy a nagyszombati kar egyik végzettje, a luxemburgi származású J. B. Grandjeannak doktori értekezésével már 1772-ben ajánlotta a himlőoltást (akkor még variolációt), azaz inokulációt: Salutaris et necesseria est inoculatio: hasznos és szükséges az oltás (Duka Z. N.: i.m. 1983. 50).