Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KISS László: Haidenreich János Lajos (1747-1807), a nagyszombati orvosi kar méltatlanul elfeledett jeles végzettje - János Lajos Haidenreich (1747-1807) an Undeservedly Forgotten Sudent of the Medical Faculty in Nagyszombat
Az 1783-as évi holléte tehát még pontosításra vár. Az viszont bizonyos, hogy 1784-ben már ő a Jászkun Kerület 4 „physicus ordinarius"-a. E minőségében írta meg ugyanis azt a részletes jelentést, melyet a jászkun kapitány július 5-én terjesztett fel Helytartótanácshoz (Daday A., 2005, 452-454). A Helytartótanács 1784-ben körrendeletben szólította fel a törvényhatóságokat, hogy írják össze és „üldözzék" a közigazgatási területükön működő kuruzslókat, alorvosokat. A beérkezett gazdag jelentési (levéltári) anyagból Daday András válogatásában és fordításában jelentek meg szemelvények 2005-ben - köztük található a Haidenreich-jelentés is. Doktorunk humánus, megértő állaspontot képviselt e kérdésben. Sem a szinte minden helységben megtalálható „kenőasszonyok", sem Kisújszállásra nemrégiben betelepült férfi ill. a Lacházán lakó Sehegyi János marjulásokat (distorsio) gyógyító tevékenységét nem kívánta megtiltatni. Tiltani kell viszont az izületi bajok kezelésére használt patikaszerek - pl. a Swieten-oldat (spiritus mercurialis) 5 - orvosi recept nélküli kiadását a gyógyszertárakban. A Helytartótanács egyetértett Haidenreich javaslatával. E humánus, a helyi viszonyok ismeretében kialakított hozzáállás ellenére nem lehetett könnyű dolga Haidenreichnek a szakszerű egészségügyi ellátás megteremtésében és felügyeletében. Erre utal egy másik, ugyancsak 1784-ből származó levéltári adat, melyet a bábaság 18. századi történetét feldolgozó monográfia ismertet (Krász L., 2003, 212, 36. lábjegyzet). 1784 augusztusában Jászberény bábái visszautasítják „Hádenraich Lajos Disírictualis Physicus" javaslatát arra nézve, hogy utaznának fel Pestre „ a Bábaságrúl való tudományuk próbatételére". Haidenreich jászkun kerületi működését - Dadaynak köszönhetően - még két további jelentéssel dokumentálhatjuk. 1788. november 7-én került felterjesztésre az a vaskos iratcsomag, amely Haidenreich 6 melléklettel ellátott jelentését is tartalmazta a szeptember közepétől a nagykunsági Karcagon uralkodó járványról (Daday A., 2005, 421-428). A Járványos nyakfájás vagy Rosenstein 6-féle skarlát-láz" az 1772-ben épült karcagi „Újváros" gyermekei között tört ki és október végéig a település 297 lakosából 87 betegedett meg. Közülük 20 meg is halt. Haidenreich leírása alapján (nyaki duzzanat, vörös foltos kiütés, bőrhámlás a rekonvaleszcencia idején) a scarlatina diagnózisa helytállónak tűnik, nem zárható azonban ki más fertőző kór szerepe sem a magas letalitás okaként. Ezt maga Haidenreich is elismeri: ,^4hol fellépett a köleshimlő vagy a himlő, ott minden beteg meghalt". Nem zárható ki az sem, hogy a torokfájás oka nemcsak skarlát, hanem torokgyík (diftéria) is lehetett. Erre a következtetésre jutott Daday is, Haidenreichnak egy másik, 1788. december 15-i jelentését kommentálva (Daday A., 2002, 278-279). Haidenreich részletesen ismerteti az alkalmazott gyógymódot is (hánytató borkő, bodzatea savanyú mézzel, beöntés, kovászból, sóból, ecetből és mustárlisztből készült borogatások), melyhez a gyógyszereket a nincstelenek ingyen kapták meg. Ennek ellenére bizalmatlanság és alacsony együttműködési készség nehezítette Haidenreich munkáját. 4 Jászkun kerület: egykor a Dunán-inneni kerülethez számított területek, melyek a Duna, Zagyva, Tisza, Sárrét és Körös mellékein több önálló darabban a jász és kun maradékoknak szolgált lakhelyül. Eredetileg három önálló részre oszlott: Jászság, Kiskunság és Nagykunság. (Pallas Nagy Lexikon, IX. kötet, 1895. 865. o. szócikke alapján.) 5 A jelzőből ítélve a gyógyszer folyékony és alakváltó higanyt, azaz merkuriumot tartalmazott (az alkimisták Mercurium-a, a mozgékonyságából és állhatatlanságról híres Mercurius római istenről kapta a nevét), amely gyakran okozott súlyos mérgezéseket. 6 Rosén von Rosenstein, Nils (1706-1773), svéd orvos, uppsalai egyetemi tanár, az önálló gyermekgyógyászat megteremtője. 1765-ös fő művét Domby Sámuel fordította magyarra 1794-ben.
