Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KISS László: Haidenreich János Lajos (1747-1807), a nagyszombati orvosi kar méltatlanul elfeledett jeles végzettje - János Lajos Haidenreich (1747-1807) an Undeservedly Forgotten Sudent of the Medical Faculty in Nagyszombat

HAIDENREICH JÁNOS LAJOS (1747-1807), A NAGYSZOMBATI ORVOSKAR MÉLTATLANUL ELFELEDETT JELES VÉGZETTJE KISS LÁSZLÓ Ajánlom tisztelettel mesterem, Duka Zólyomi Norbert emlékének, születése centenáriumán. Annak ellenére, hogy a kiváló pozsonyi orvostörténész, Duka Zólyomi Norbert (1908-1989) már 1966-ban jelezte: a nagyszombati orvosi kar történetét tárgyaló dolgozatok csak a tanári karral foglalkoznak és „a hallgatókat illetően úgyszólván semmit sem nyújtanak" (Duka Z.N., 1966), a helyzet az azóta eltelt negyven év alatt nem sokat változott. A legfrissebb (Schultheisz E., Magyar L. A, 2005), orvosképzésünk első hét évét tárgyaló és a korábbi szakirodalmat újra közreadó monográfiában a kar végzettjei közül csak a „különleges életutat" befutott, a grúz király udvaráig eljutott Reineggs Jakab (1744-1793) ill. a „csak" magángyakorlatot folytató Fuker Frigyes Jakab (1748-1805) kapott önálló fejezetet. Pedig Mária Terézia nem azért egészítette ki az 1635-től Nagyszombatban (ma: Trnava, Szlovákia) - és nem „Nagyszombaton", ahogy, sajnos, még ma is többen emlegetik működő egyetemet orvosi fakultással, hogy végzettjei külföldön vagy magánorvosként működjenek „hanem az országnak szükséges orvosi kar mennyiségi és minőségi biztosítására" (Duka Z. N.,1966). Duka Zólyomi e téren is megtette a kezdő lépést, sajnos sem a francia (Duka Z. N., 1971.), sem a szlovák nyelven (Duka Z. N., 1972) megírt és a Nagyszombatban végzettek promóció utáni életútját tárgyaló forrás értékű dolgozatai nem kerültek be a már említett, legfrissebb, a nagyszombati orvosképzéssel foglalkozó monográfiába. Kiindulva Duka Zólyomi 1972-ben publikált adataiból - melyek korrigálását, kiegészítését e dolgozattal megkezdtük - összegezve elmondható: a Nagyszombatban végzetteknek kb. a fele működött - Mária Terézia „elvárásának" megfelelően - megyei és/vagy városi orvosként: ők biztosították az orvosi szolgálatot a korabeli Magyarország területének egy harmadán ( Duka Z. N., 1972 - térkép a 199.o.-on). Közülük is kiemelkedik a sziléziai származású, német anyanyelvű Haidenreich János Lajos, akinek mind „fizikusi" tevékenysége, mind szakirodalmi munkássága alkalmas arra, hogy minősítse a nagyszombati orvosképzés színvonalát. Haidenreich (Heidenreich) a sziléziai „Angyalhegy" azaz Engelberg (ma: Andelská Hora, Csehország) nevü városban született 1747. január 31-én. Alapításától kezdve 1849-ig hét sziléziai származású medikus végzett a magyar orvosi karon (Kiss L., 2005). Egyikük esetében sem találtunk magyarázatot arra, miért részesítette előnyben a prágai, bécsi vagy