Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)
ADATTÁR — DOCUMENTS - TISCHLER János: Lengyelek a magyarokért. 1956 ősze Varsóban
Vérünk, mely nem folyt el a Visztulán, hogy szétzúztuk a hazugság-falat, vérünk, mely nem folyt el a Visztulán, Titeket illet, nektek maradt. Nézd orvos, mennyien vagyunk... Önts életet barátaink szivébe. Siess, orvos, nem várhatunk. Sebesült vár a vérre. (ford. Gömöri György) ] * Az 1956-os magyar forradalom rendkívül élénk visszhangot váltott ki a lengyel társadalomban - igazi antisztálinista felkelést láttak benne -, a magyarok iránti segítőkészség leginkább a véradásban és az egész országra kiterjedő segélyakcióban mutatkozott meg. A magyarok megsegítésére indított nagyszabású segélymozgalom alkalmas volt arra, hogy félredobva az addigi semmitmondó sablonokat a szocializmust építő két nép barátságáról, visszatérjenek a hagyományos lengyel-magyar barátság eszméjéhez. Lengyelországban élénken élt annak emléke, hogy 1939 őszén Magyarország közel százezer lengyel menekültet fogadott be. mások arra emlékeztek, hogy a világháború idején Lengyelország különböző pontjain - így Varsó környékén - állomásozó magyar csapatok egyáltalán nem megszálló hadseregként viselkedtek. A II. világháborús földalatti lengyel ellenállás, a Honi Hadsereg egy volt katonája 1956 őszén például a sajtóban elmondta, hogy partizánként gyakran találkozott magyar katonákkal és tisztekkel, akik fegyvert adtak nekik a németek ellen, valamint védték őket a Gestapo megtorlásai elöl. „Meghatottan emlékszem dr. Hegedűsre - folytatta emlékeit —, a magyar hadsereg hadnagyára, aki a lengyelek igaz barátja volt. Amennyire erejéből telt, mindig segített a lengyeleken. Ilyen magyar sok volt. Nagyon sok. " Volt, akinek az életét magyar katonák mentették meg - s ez kötelezett örök hálára -, mint például Józef Siegelet, aki annak köszönheti életben maradását, hogy 1944ben magyar honvédek védtek meg egy lengyelekkel zsúfolt vonatot, amelyet a németek megállítottak, hogy a lengyel utasokat elhurcolják. Volt olyan is, aki kijelentette: „Mivel átéltem Varsóban a gettójelkelést 1943-ban, majd a felkelést 1944-ben, jól tudom, mit jelent a háború egy városban, és tudom, mit jelent a szabadság. " Másokat a nemzetközi szolidaritás vezetett, mint például azt a skót lányt, aki ezt mondta a Lengyel Rádió riporterének: „Nagyon örülök, hogy valamit tehetünk, hogy segítsünk a Magyarországon harcoló embereknek. Tisztában vagyok azzal, mi történik ott, és a nemzetközi szolidaritást figyelembe véve tenni akartam valamit, hogy segítsek a magyaroknak, akik ott harcolnak. " A véradók kevés kivétellel életükben először - s meglehet, utoljára - adtak vért. Egyszerűen 1 A költemény üZycie Literackie című irodalmi hetilapban jelent meg 1956 őszén.
