Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

ADATTÁR — DOCUMENTS - TISCHLER János: Lengyelek a magyarokért. 1956 ősze Varsóban

magyar forradalom napjaiban. Kollektívák, szakszervezetek, ifjúsági- és cserkészszervezetek, magánszemélyek jelentős pénzadományokat tettek, hogy abból gyógyszert és élelmiszert vásároljanak a „szabadságukért harcoló és sebesült magyaroknak". Az újságok mindennap közölték a felajánlásokat. Különböző üzemek és gyárak saját termékeiket kínálták fel: lisztet, dzsemet, faanyagokat, építési anyagokat, cementet, stb. - egyszóval csupa olyasmit, amiből akkor hiány volt Magyarországon. A lengyel sajtóban megjelent „Segítsünk a magyaroknak}"- felhívás nyomán szük három héten keresztül napi átlagban egymillió, összesen csaknem 20 millió zlotyt utaltak át a Lengyel Vöröskeresztnek, amely az összegből gyógyszert, kötszert, élelmiszert vett, s elküldte a Magyar Vöröskeresztnek. (Az átlagfizetés akkoriban 800-1000 zloty körül volt.) Az első lengyel repülőgép október 25-én érkezett Budapestre, ez még az éppen raktáron lévő - gyakorlatilag a hadsereg tulajdonát képező - készleteket szállította. Erre így emlékszik vissza Emanuel Planer, aki a Lengyel Rádió Tájékoztató Osztályának vezetője volt 1956-ban: „Eljött hozzám Gömöri Endre, a Magyar Rádió tudósítója, aki éppen Varsóban tartózkodott, s elmondta, hogy a Magyar Vöröskereszt segítséget kér, mert a szovjet csapatok beavatkozása nyomán halottak és sebesültek vannak Magyarországon. Különösen a transzfúzióhoz használatos vér kellett. Honnan vegyünk vért? Mielőtt 1953-ban a Lengyel Rádióban kezdtem dolgozni, a hadseregben szolgáltam. Közismert, hogy vérszállítmányt legkönynyebben a hadseregtől lehetett szerezni, mert ott vannak a legnagyobb készletek. Elhatároztam, hogy Piotr Jaroszewicz miniszterelnök-helyetteshez fordulok a vérszállítmány ügyében, aki korábban a nemzetvédelmi miniszter helyettese volt, és akit a hadseregből már azelőtt is ismertem. O nagyon gyorsan reagált, nem keresett kifogásokat: - „Jól van mondta -, én foglalkozom ezzel, csak az a probléma, hogy mi a saját repülőgépeinkkel nem küldhetjük hivatalosan a vért, sőt még félhivatalosan sem. " Tudtam, hogy a közlekedési miniszter-helyettes Juliusz Bürgin, akit még a háború előttről, a pártmunkából szintén ismertem, mert akkor Lvovban voltam tagja az illegális kommunista pártnak Burginnal együtt, aki a lvovi kerület titkári tisztét töltötte be. Tudtam azt is, hogy többek között a légiközlekedés is éppen hozzá tartozik. Ót is nagyon könnyen sikerült meggyőznöm arról, hogy valamit tenni kell, hogy repülőgépet kell biztosítani. Es ilymódon indult útnak az első segélyszállítmány Budapestre. " Ezután november 3-ig tizenöt lengyel repülőgép landolt a magyar fővárosban, fedélzetén a már említett 795 liter vérrel, ezen kívül 415 liter vérplazmával, 16 ezer kg vérhelyettesítőszerrel, szérummal, gyógyszerrel és kötszerrel, valamint 3 ezer kg élelmiszerrel. 1957 január végéig az önkéntes pénzadományokból 31 millió zloty gyűlt össze és 11 millió zlotyra tehető a természetbeni adományok értéke, így a lengyel emberek segítségeként a Lengyel Vöröskereszt ugyanezen időpontig 25,5 tonna vérhelyettesítő-szert, gyógyszert, kötszert és orvosi műszert, 331 tonna élelmiszert, 32 tonna ruhaneműt és tíz tonna szappant valamint építési anyagokat - például üveget - juttatott el Magyarországra. A számadatok nagyon elgondolkodtatóak, ha figyelembe vesszük, hogy mindez tizenegy évvel a II. világháború befejezése után történt, amelynek során Lengyelország óriási veszteségeket szenvedett emberi életekben és anyagi javakban egyaránt. Az adománygyűjtésről szintén számos tudósítás jelent meg a sajtóban és hangzott el a rádióban: varsói Műszaki Egyetemen nagy a nyüzsgés, folynak az előadások, a gyakorlatok. Az aulában az egyetemisták, a tudományos munkatársak egy csoportja. Egy kis asz-