Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - ÚJVÁRI Hedvig: A disszimilációtól a cionizmusig. Az elfeledett Max Nordau pesti évei (1849-1880)

A DISSZIMILÁCIÓTÓL A CIONIZMUSIG. AZ ELFELEDETT MAX NORDAU PESTI ÉVEI (1849-1880) ÚJVÁRI HEDVIG Az orvos, esszéista, szépíró és újságíró Max Nordau (1849, Pest - 1923, Párizs) termékeny irodalmi munkássága és kiterjedt cionista tevékenysége ellenére mára a feledés homályába merült. Számos európai újság jegyezte tárcaíróként - többek között 35 évig dolgozott a Vossische Zeitungnak, rendszeresen írt a Neue Freie Pressének -, 34 évesen Európa-szerte ismertté vált kultúrkritikai bestsellerével, a Die conventioneilen Lügen der Kulturmenschheittal, majd egy évtizeddel később (1892/93) az Entartung című munkájával végleg beírta magát a „Fin de siècle" szellem- és fogalomtörténetébe. Müvei - kultúrkritikai monográfiák, prózai müvek, drámák, cionista írások, elenyésző mennyiségben versek és orvostudományi közlemények - rövid időn belül több kiadást értek meg és 17 nyelven hozzáférhetők. Nordau 1849-ben egy pesti ortodox zsidó családban látta meg a napvilágot, ám sikereit már végleges letelepedésének színhelyén, Párizsban érte el. Noha átfogó Nordau-kutatásról nem beszélhetünk, mégis az 1880-as évek után keletkezett müvek azok, amelyek, ha szórványosan is, a kortörténeti vagy a konkrét müvet tárgyaló tanulmányokban helyet kaptak. Eletének első harminc évéről mindeddig nem sokat tudtunk. Kézikönyvek, lexikonok - ha egyáltalán tartalmazzák a Nordau címszót -, az említett időszakból csupán a születés helyére és idejére, az orvosi tanulmányok megemlítésére és esetleg a Pester LloydnkX eltöltött évekre utalnak. Jelen tanulmány ezt az űrt kívánja pótolni, és a történelmi kontextusba ágyazott Nordauéletrajz első harminc évét a Budapesten fellelhető dokumentumokkal alátámasztva bemutatni. Az időbeli és alkotói határvonalak meghúzásához némi támpontot Nordau évtizedekkel később tollba mondott, erősen hagiografikus és az évszámok szerint rendkívül ingadozó Visszaemlékezései jelentették.

2 Elsősorban azon adatokat és eseményeket emeljük ki, amelyek Nordau iskoláztatása, iskolaváltoztatásai, majd orvosi tanulmányai, valamint újságírói tevékenysége szempontjából relevánsak. Ezen belül is behatóan tárgyaljuk az 1861 után bekövetkezett nyelvi és kulturális paradigmaváltást, amely Nordaut előbb szociokultúrálisan, majd a foglalkozásában is defenzívába és izoláltságra késztette. Nordau másodszori nekifutásra végleg elhagyta Pestet, és német nyelvű lapok tudósítójaként, valamint 1 Ez alapvető elvárás lenne részemről A zsidó Budapest (Szerk. Komoróczy Géza. Budapest, 1995.) című kiadványt illetően, de Nordau még a személynevek mutatójába sem nyert felvételt. 2 Nordau, Anna und Max: Erinnerungen. Erzählt von ihm selbst und von der Gefährtin seines Lebens. Übersetzt v. S. O. Fangor. Leipzig, Wien, Renaissance-Verlag, 1928. A továbbiakban csak Erinnerungen és lapszám.