Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - JÓZSA László - FÓTHI Erzsébet: Trépanait koponyák Magyarországon. 115 eset összesítése

TREPANÁLT KOPONYÁK MAGYARORSZÁGON 115 ESET ÖSSZESÍTÉSE* JÓZSA LÁSZLÓ - FÓTHI ERZSÉBET Az első lékelt koponya valószínűleg a 17. században, Franciaország területén került elő és mivel jelentőségét nem ismerték fel, a lelet két évszázadon át lappangott. Az 1860-as évek második felében sorra bukkantak kőkori trépanait koponyákra Franciaországban. Pruniere (1874), összegyűjtötte azokat és úgy gondolta, hogy varázs-lemezeket, ú.n. rondelleket készítettek a kivágott csontrészekből. Broca jött rá, hogy néhány esetben sebészi beavatkozásról van szó, feltételezte, hogy a műtét gyermekkorban történt, célja a fejben lakozó gonosz szellemek kibocsátása lehetett. Az 1876-ban Budapesten rendezett Anthropológiai Világkongresszuson Broca több órás előadást tartott a koponyalékelésekről, ennek 94 oldalnyi nyomtatott szövegéből ötven a rondel lekkel foglalkozik, és szűkszavúan szólt a valódi műtétekről, anélkül, hogy megemlítette volna a verebi honfoglalás-kori leletet. Hazánk területén 1853-ban Veréb községben, útjavítás közben találtak először trépanait koponyát, amit Kovács Endre a Rókus Kórház sebészföorvosa a Magyar Tudományos Akadémián 1853 június 15-én ismertetett, helyesen értékelve annak sebész-történeti fontosságát. Szó szerint idézem Kovács Endre bemutatóját (Bartucz 1966 nyomán). ^Megoldandó kérdések a következők: ]/ Miféle emberfajhoz tartozott e koponyának a birtokosa? 2/ Milyen életkorban volt halálakor? 3/ Minemű a rajta ejtett seb? 4/ Elt-e azon sebzés után, vagy rögtön meghalt? " (Az első kérdésre válaszolva, a koponyát a kaukázusi (europid) fajhoz tartozónak mondta. Halálozási korát 20-24 év közé tette, újabb meghatározás szerint 30-35 esztendős lehetett halálakor.) "A harmadik kérdésre válaszolva: Az e koponyán ejtett seb vagy zúzott, vagy éles eszközzel vágott, melyet azonban sebészi okszerű kezelés egyenlített ki: olyan eszközt ugyanis, mely ily tökéletes épszélű s minden pontjain egyenlően kihomorított sebzést ejthetene a koponyacsontokon egy vágással, nem képzelhetni, legalább mi olyat nem ismerünk és a szélek zúzódása, berepedése nélkül meg nem történhető. (....) Nemcsak valószínű tehát, hanem kétségbevonhatatlanul bizonyos, hogy a csontsebnek a sértéskor és utána más idoma volt, és azon tökéletesen kiegyenlített széleket a sebészi segítség és gyógymód alakította olyanokká, amilyenek most. Történt pedig az az egyenetlen, zúzott repedezett, szálkás csontszélek lev akar ásóival, mely különnemű, domború vakaró vasakkal vitetett véghez. (....) Ami a negyedik kérdést illeti: élt-e a lovag azon sértés után? E kérdésre igen* Nyilvántartásunkban jelenleg 131 lékelt kopony szerepel (2007. június)