Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
művészetnek is. A szerző tisztában lévén mindevvel, adatait mindig kulturális-társadalmi háttértanulmányokba ágyazza, s igyekszik a fajdalom elleni küzdelem eseményeit és jelenségeit is az adott kor, hely és világszemlélet sajátosságait figyelembe véve megvilágítani. Ha pedig mégis akadna olvasó, akinek figyelmét c gondolati torna lankasztaná, az anekdotákhoz, kuriozitásokhoz láthatóan vonzódó Dormándy professzor mindig talál rá módot, hogy - néhol szinte novellisztikus értékű meséivel, eleven személyiségrajzaival - újból felpezsdítse olvasási kedvünket. Az angolszász - és magyar - tudománytörténeti ismeretterjesztés legjobb hagyományait követő, kitűnő mutatóval is kiegészített munkát melegen ajánlhatjuk mindazok figyelmébe, akik a tanulást és a szórakozást szívesen kötik össze némi gondolkodással is. Csak remélhetjük, hogy Dormándy Tamás professzor kiváló könyve hamarosan anyanyelvén is megjelenik majd. Magyar László András Fata, Márta - Kurucz, Gyula - Schindling, Anton (Hrsg.), Lutz, Alfred - Senz, Ingomar (Mitarb.): Peregrinalio Ihtngarica. Studenten aus Ungarn an deutschen Hochschulen vom 1 6. bis zum 20. Jahrhundert. (Contubernium. Tübinger Beitrage zur Universitäts- und Wissenschaftsgeschichte, Bd. 64). Stuttgart, Franz Steiner Verlag, 2006. 548 p. 29 ill. A tübingeni Eberhard Karl Egyetem és a stuttgarti Magyar Kulturális Intézet közösen szervezett nemzetközi szimpóziumán - 2003. okt. 17-18-án - elhangzott előadásokat tartalmazza a kötet. A téma aktualitását ama transznacionális erő és hatás jelenti, ami részben Európát készteti arra, hogy újrafogalmazza saját maga integritását, másreszt a nációk - közöttük a magyar - visszatalálása Európába, ami kulturális téren nagy hagyományokra tekinthet vissza. A jelenkort tehát egymás kölcsönös keresése jellemzi, feltárása és újrafogalmazása mindannak, ami a kései 13. és korai 14. században a főiskolákon és egyetemeken már megvalósult, amely intézmények nemzetek feletti berendezéseikkel, az egyetemes tudás otthonai voltak, ahol a képzés és tudomány voltak a legfontosabb tényezők. A hatás a tanulni vágyók vándorlásaiban nyilvánult meg, a tudás kölcsönös cseréjében, konfessziók keretei közt. Ez a közös örökség ma szilárd alapot képez, nemcsak a múlt megismerése, hanem a jövőt szem előtt tartó tervezés, a stratégia és vízió számára is. A magyar diák így egy konfesszió kulturrégiójába költözött. Bár Magyarországon és Erdélyben jelentős kísérletek folytak az iskolaügy fejlesztésére, de mivel egyetemek tartósan nem alakultak ki, tudományos centrumok sem jöhettek létre. Előnye ennek a vándorlásnak, hogy a diákok a legfrissebb szellemi irányzatokkal ismerkedhettek meg, és visszatérve hazájukba az áramlatokat, tudásukat beplántálhatták a hazai oktatásba, A kulturtranszfer európai útjai behálózták Magyarországot. A Német-római Birodalom egyetemei és főiskolái (Schindling, 39-54) vonzották a magyar tanulni vágyó fiatalokat. A protestáns tanítás legtöbbször szekularizált kolostorokban folyt, míg a jezsuita és katolikus egyetemek nagyobbrészt új épületekben működtek. A 16. században kiemelkedik a protestáns wittenbergi egyetem (Szabó, 55-63), ahol mintegy 1200 magyar diák fordult meg, főleg teológiát és jogot tanullak, de ez az egyetem más konfesszió számára is kívánatos volt. A heidelbergi peregrináció (Heltai, 65-86) főleg református fiatalokat jelentett, közöttük találjuk Bethlen Istvánt, a későbbi fejedelem testvérét is. Elsősorban D. Pareus teológiai kurzusai voltak keresettek, tanításai - az irenizmus pl., amire az erősen megosztott Magyarországon és Erdélyben különösen fogékonyak voltak az emberek. - erősen befolyásolták a magyar református egyház kulturális arculatát, fejlődését, kihatásai az erdélyi fejedelmek politikájában is utolérhető. Különösen érdekesnek mutatkozik Kassa város fiatalságának látogatása a német egyetemeken 1857-ig (Capros, 81-94), mindaddig, amíg a város megalakította saját jezsuita akadémiáját. A Nürnberg melletti Altdorf akadémiáját főleg a hazai evangélikus ifjúság kedvelte, (Mährle, 95-114), nagyobb része - mintegy 70%-a - német nemzetiségű volt. Altdoríban teológiát, jogot és medicinát tanultak, Igen nagy látogatottságnak örvendtek a magyar katolikus fiatalok körében a Német Birodalom katolikus egyetemei a 17. században (Bitskci, 115-134), de Bécs, Graz, Prága, Olmütz és Salzburg is jelentős szerephez jutott. A 18. században (Asche, 135-154) már Bécs áll az érdeklődés középpontjában, ahol a protestáns egyetemek lélvilágosodási tendenciáira katolikus és Habsburg-hű válaszokat vártak, ezeket az egyéni politikai karrier reményében a hallgatók elég könnyen meg is adták. Ebben az időben kezd a súlypont a teológiáról, a konfesszióról a tudományosságra helyeződni, hiszen a bécsi egyetemen abban az időben kiváló tudósok tevékenykedtek, akik erős vonzerőt fejtettek ki. A felvilágosodás szellemét a 17-18. században a lipcsei egyetem (Dörling, 156-174) képviselte hangsúlyozottan a történettudomány felé fordulva, míg f lalle/Saale a pietizmus otthona lett. Sem Flalle,
