Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon

A vízgyógyászat, a belföldi és külföldi vízgyógyintézetek orvosi jelentősége elsősorban a módosabb (az utazás és a kúra költségeit megfizetni tudó) kisnemesi-főnemesi, valamint polgári-értelmiségi réteg körében volt nagy. A módszer virágkora szintén az 1840-es évekre tehető, de később, a század második felében újabb fellendülés következett. Szük körű lehetett Broussais, Rasori, Morrison, Le Roy módszereinek ismertsége, és va­lószínűleg csak a vizsgált időszakra korlátozódott. Nem sorolható be egyetlen irányzathoz sem Madva Ferenc, a rudnói „csodadoktor", aki a belső megérzéseire, belső „látására" támaszkodó, karizmatikus gyógyítót és a külső beteg­ségjelek pontos megfigyelésére alapozó laikus orvost ötvözte önmagában. Alkalmazott gyógymódjaiban is e kettősség érvényesült (gyógyító érintés, orvosságok). Alakja - társa­dalmi hatását tekintve - Priessnitzéhez hasonló, bár nála elérhetőbb volt a szegényebb nép­rétegek számára is. Az életreformer irányzatok a század első felében még nem képviseltek jelentős súlyt a medicinában, a század második felétől azonban egyre nagyobb lendületet vettek, és a 19-20. század fordulójára kiteljesedtek. Az egyes irányzatokat kritizáló szerzők szinte mind egyetértettek abban, hogy e módsze­rek hamar elhalnak, mert kiderül elégtelenségük. Az akadémikus orvostudomány kiheveri majd ezeket, mint valamiféle rossz álmot vagy gyerekbetegséget. Néhányan - az „eklekti­kus" irányzathoz tartozók - hangot adtak annak az óhajuknak is, hogy az akadémikus orvos­tudomány használja föl, olvassza magába ezeknek az alternatív módszereknek a hasznos tanulságait. Ezek közül a jóslatok közül alig teljesült néhány. Az azóta eltelt időszak ismere­tében úgy látszik, hogy a broussaizmus, rasorizmus, Morrison és Le Roy gyógymódjai való­ban elhaltak, bár egyes elemeiket fel lehet fedezni a 20. század második felében újjáéledő, többnyire a keleti és nyugati gyógyítás elemeit ötvöző alternatív módszerekben. A magnetizmus tanulságai sem vesztek el, hanem tovább éltek. A szabadságharc leveré­se után tovább működtek magnetizőr orvosok, és az egykori mesmerizmus beleolvadt a „spiritizmus" néven jelölt szellemi irányzatba, ami 1852-től hirtelen nagy népszerűségre tett szert. A „delejes" gyógyítás története az 1860-as évek táján két ágra bomlott, és külön uta­kon fejlődött tovább. Az egyik irányzathoz tartoztak azok, akik megpróbálták tudományos alapokra helyezni ezt a különleges gyógymódot - ide sorolhatók pl. a hipnotizmus és a telepátia jelenségeit kutató és felhasználó orvosok, a másik volt az ún. „spiritiszta vonal", aminek a tagjai a szellemvilág segítségével gyógyítottak. A 20. század folyamán a magneti­kus-spiritiszta jelenségeket alkalmazó gyógyítók a társadalom perifériáján tevékenykedtek. A homeopátia a 19. század utolsó két évtizedében hanyatlásnak indult. Megfontolásra érdemesített tanulságai közül egyet sem vett át a hivatalos orvostudomány. A „hasonló ha­sonlót gyógyít" elve egyedül a védőoltások kifejlesztésében érhető tetten, viszont a gyógy­szerkísérletek alapfeltételévé vált, hogy az orvosságokat embereken is ki kell próbálni. A 20. század húszas éveitől 1944-ig a homeopátia újjáéledt Budapesten. A szocializmus idő­szakában - szintén tiltás terhe alatt - csak néhányan gyógyítottak homeopátiás módszerrel. A rendszerváltás után, 1991-től újra reneszánszát éli Magyarországon a homeopátia, ami immár felhasználja az akadémikus orvoslás adta modern diagnosztikai lehetőségeket is. Az életmód-gyógyászat, makrobiotika nagy pályafutást írt le az elmúlt közel kétszáz év alatt Magyarországon. A 19. század második felében, 20. század kezdetén sok távol-keleti hatást integrált, ezek nyomán uralkodó irányzatává vált a vegetarizmus. A hústalan étkezés mind az egészséges szervezet felépítésében, mind a betegségek gyógyításában nagy szerepet

Next

/
Thumbnails
Contents