Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon
12. Összefoglaló tanulmányok a korabeli orvosi irányzatokról A maga nemében egyedülálló tanulmányt publikált dr. Varga János, Ráckeve orvosa 1833ban. A hosszú orvostörténeti értekezés ismertette a legfőbb korabeli orvosi irányzatokat. A bevezetőben úgy tünt, hogy szimpátiával közelíti meg témáit. „Nem önszeretet, nem hasztalan dicsvágy lehettek azon indító eszközök, mellyek egy Hahnemannt, vagy Brownt elszédíthettek. Sokkal tündöklőbb fényben tünt-fel ő elöltök a közjó... " /:i/ Később is csak néhány kritikus félmondatot fűzött értekezésébe, igyekezett objektivitásra törekedve ismertetni az egyes alternatív gyógyító módszereket. Áttekintette Brown, Rasori, Hahnemann és Broussais rendszerét. „Brown (szül. 1733-6 körülj lépett-fel Angliában időkorunk hajnalán az első, nagy reformátort talentumával, 1779-ben. Ellenségei gátiák rendszere azonnali elterjedését (...) valamint már 1788. Londonban történt halála. De nem telt bele 20 esztendő, hogy Brown tanítása hamvaiból ismét lángra kapott. Dr. Rasori kezdé azt olasz országban, ámbár más palástba öltöztetve, tanítványi szivére kötni; nem is éppen siker nélkül, mert mind olasz, mind német országban lelt követőket. Rasoriva! majd egy időtájban állott elő Hahnemann német országban, ösmeretes tanítása hirdetésével. De míg Hahnemann magvait hintegetné német országban, franczia ország sem henyélt, mert Broussais már 1816 lépett fel physiologica medicinájával. " Varga doktor ügyes logikával az egyes irányzatok sajátos alapelveit ütköztette és játszotta ki egymás ellen. Tanulmányának összegzése azt sugallta, hogy ahol ennyiféle, egymásnak homlokegyenest ellentmondó elv uralkodik, ott egyik irányzatnak sem lehel igaza. Meglepő, hogy nem említette tanulmányában Mesmer tanait - talán ezt nem tekintette fiziológiai módszernek. A vízgyógyászat mellőzése érthetőbb, hiszen az 1830-as évek végén vált csak igazán népszerűvé. Jankovich Antal, akit egyes cikkei kapcsán már többször idéztem, 1840-ben Az orvosi gyógymódok, és rendszerek változékonyságáru/... címmel közölt - indulatos véleménynyilvánításokkal teli - tanulmányt. Szükségesnek ítélte a gyógyítás természettudományos elveinek változásait, de a tudományukat tisztelő orvosokra nézve sértőnek érezte, ha a nagyközönség „divatg)>ógyrendszerek" követésével vádolta őket. 0 az új irányzatokat egyoldalúaknak, fanatikusaknak, és éppen ezért múlékonyaknak tartotta. Brown rendszerére, a homeopátiára és a vízgyógyászatra tért ki részletesebben. „Az utóbbi idők két népies gyógymóda l. i. a hason és a vízszenv (homoeopathia és hydropathia) már csak azért sem érdemlik meg a tudományos rendszernek nevét, mivel az orvostudományban legjáratlanabb nemorvosok is csaknem azon szerencsével foglalkoznak velők mint magok az orvot wk... " ni Ez utóbbi idézet a hivatalos orvosoknak a laikus gyógyítókkal szembeni - minden korban jelenlévő lenézésének adott hangot: vagyis magát a gyógymódot is értéktelenné tette a szemükben az, ha laikusok is sikeresen használták. Jankovich Antal úgy vélte, a vízszenv, vízgyógyászat kevésbé áll ellentétben az akadémikus orvoslás érdekeivel, törekvéseivel, mint a többi alternatív irányzat. A víz hatásosságát már a legősibb koroktól elismerték az orvosok bizonyos esetekben. Az újabb időkben azonban a víz egyetemes gyógyszerré vált, „a hydropathia 151 Lásd a 36. lábjegyzetet. 171. 152 Uo. 171-172. 153 Lásd a 38. lábjegyzetet, 5.
