Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon

Március 15. után a forradalmi láz felszabadítóan hatott az orvostudomány jövőjét tervező orvosokra. Lelkes tettvágy tükröződött minden folyóiratcikkben. Többen hozzászóltak az Orvosi Tár hasábjain az új egészségügyi törvényjavaslat tervezetéhez, aminek II. fejezete a homeopátiát is érintette: az egyetemi tanszék létesítésének ígéretét tartalmazta. Éles ellenzést nem váltott ki ekkor a javaslat, talán a nagyobb horderejű társadalmi mozgalmak elterelték a figyelmet a hasonszenv ügyéről. Az áprilisban megjelent 14. számban Rechnitz János a mindenkori nagy veszedelemről, a koleráról közölt tanulmányt folytatásokban. A megelőzés és gyógykezelés lehetőségeit vette számba, közöttük megemlítette a homeopaták javaslatait is, akik az 183 l-es országos járvány idején nagyon jó eredményeket értek el a gyógyításban. Rechnitz ezeket az eredményeket - más pályatársaihoz hasonlóan - nem hitte. „Riedl már cholera első fölléptekor Gallicziában a homoeopathák szerencsés orvoslását a bőven nyújtott hideg italok használatának tulajdonította. "

<4 „A homoeopathák között nagy szerepet játszott a kámforléi, majd mind óvó szer (...) majd mind specificum (...) Hahnemann tanítványi olly rémítő és olly hallatlan csuda dolgokat beszélnek felőle, hogyha azok mind igazak volnának, a kámforlél megérdemlem hogy neki tiszteletoszlop emeltetnék, mellyhez a hívők évenként ugy zarándokolnának mint Meccában, és előtte porba borulva imádságaikat elmondanák. " Az 1848-as második kötet 15. számában, Dr. Bartha Károly vízgyógyászatot népszerűsítő tanulmányában jelent meg az utolsó, homeopátiával foglalkozó eszmefuttatás.

96 Bartha doktor, a vízgyógyászat lelkes híve, Hahnemann tévedéseként értékelte a hasonszenvet. Miközben Hahnemann felelevenítette azt a régi elvet, hogy az orvosságok kis adagja ellentétes hatást fejt ki, mint a nagy adag, eljutott a végletekig, vagyis a teljesen hatástalan adagig. Sikeres gyógyításai Bartha szerint annak tulajdoníthatók, hogy a „semmi" már nem gátolja a természetes gyógyerők hatását. 9. Vízgyógyászat (hidroterápia, „vízszenv") Az alternatív irányzatok közül a homeopátia mellett a vízgyógyászat témája bukkant fel leggyakrabban az Orvosi Tár hasábjain. A hidroterápia szinte osztatlan sikert aratott a folyóiratban publikáló orvosok körében, alig-alig lehetett lekicsinylő megjegyzésekkel találkozni. Még Jankovich Antal udvari orvos is, aki a belgyógyászat lassú fejlődésének okairól értekezett, elismerő szavakkal illette a vizet mint gyógyító elemet: „Minő nyakas betegségeket megorvosol a tiszta forrásvíz, bizonyítják a víz általi gyógyítások, mel/yek különösen Oertel Professor

9

'\ Prisnitz és társai által eszközöltetnek... "

9,s Vinzenz Priessnitz (1799-1851) gräfenbergi földműves, falujának népi gyógyászatából nyert tapasztalatait kamatoztatta az 1820-as évektől gräfenbergi gyógyintézetében. Az 1830-as és 1840-es évek a Priessnitz-féle vízgyógyászat virágkorát jelentették Közép94 Orvosi Tár 1848. I. kötet 13. sz. 203. 95 Uo. 14. sz. 215. Orvosi Tár 1848. II. kötet 15. sz. 231-233. "

7 Eucharius Ferdinand Christian Oertel (1765-1850) ansbachi gimnáziumi tanár, a hideg víz-gyógymód lelkes propagálója Ő maga valószínűleg nem gyógyított, de több könyvet írt e témáról. I)X Orvosi Tár 1839. Második félév 2. sz. 20.